Nagyon rossz az egész?

Van egy nagyon szép lány akit mát ~8 éve ismerek és azóta is tetszik kb. Nemtom, lehet szerelmes vagyok de szerintem ő a tökéletes "nő" (számomra). Eddig mindig volt barátja persze kisebb-nagyobb szünetekkel, azért is nem igazán nyomultam rá, csak barátok voltunk. most elköltözött otthonról (ahogy én is) és arra felé jár egyetemre, ahol most lakom (átutazik). megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve találkozni, és azt mondta, hogy igen.

Elmondtam neki, hogy mennyire tetszik már régóta. Sokan írták (itt is), hogy legalább valljuk be mit érzünk, ahelyett, hogy elfojtanánk és nem is próbálkoznánk.

Sajnos ő még nem lépet túl az előző barátján, meg nem is akar távkapcsolatot, szóval nem-et mondott..

most ezt kb csak azért írtam le mert annyira szarul érzem magam és nem tudom kinek elmondani (kib@szott szánalom vagyok) és nem is tudom, hogy tovább-e tudok lépni rajta

félek, hogy minden lányt csak hozzá hasonlítanék. Bár lehet ettől nem kell tartani, mert úgysem találkozok sokkal

egyszerűen sz@r az egész élet így

és még ezt is itt kell kisírnom