A szerelem csak öl butít és nyomorba-dönt. Van aki annak ellenére így gondolta mielőtt lett volna kapcsolata?

-24 vagyok - egyetemista

-még nem volt barátnőm, bár próbáltam tenni érte, de mindig csak barátnak vagyok jó ... állítólag okos és kedves vagyok

-így a vége fele azt vettem észre, hogy egyre csak az tölti ki a gondolataimat, hogy barátnőt szerezzek,

s a tanulással és az almaimmal szinte sehol sem vagyok, olyan projektek amik egy napig kéne tartsanak van hogy egy hétig gürcölök rajta s közben 99%ban állandóan máson jár az eszem

- egyre jobban azt veszem észre, hogy azzal, hogy kapcsolatra vagyok csak ártok magamnak .... fura ha latok egy szép lány és elképzelem, hogy átölelem és megcsókolom, ahelyett, hogy valami kellemes jutna az eszembe ehelyett olyan fájdalmat érzek a mellkasomban ami szinte összerándít

kb. ennyi ....

- volt-e valaki hasonló helyzetben ?

- ha igen, hogy alakultak a további fejlemények ?