Bevállalnátok ti a gyereket?

Kedves kérdező, a te korodban hasonló helyzetben voltam.Mindig is szerettem volna csalásot és gyermeket.És mindig azt hittem azzal az emberrel fogom ezt megélni aki ép mellettem volt, ilyen a szerelem.

DE

tudtam én is, hogy egy baba nem csak abból áll, hogy nevet és lehet vele játszani, de felfogni nem igen tudtam egészen addig, míg 22 évesena nővérem barátnője meg nem szült.Sajnos adódtak olyan körülmények, hogy a pár hónapos pici babára nem tudtak vigyázni, nekem viszont volt szabadidőm, így bevállaltam.Előtte jött a szoktatás, igen szoktatás ugyanis nem mertem megfogni a picit.Arra gondolva Úristen elejtem, összetöröm, össze nyomom stb.

De egy pár nap után belejöttem.A vigyázás nem ám a sok játékról szólt ahogy elképzeltem.Elkezdett sírni azt sem tudtam mi baja van.Nem kakilt be és meg is ettették, de csak bőgött és nem tudtam sehogy sem lecsillapítani, fel kellett hívnom az anyját, mellesleg teljes pánikban, hogy mégis mit csináljak.Hasfájós volt a baba.nem csak evett aludt és játszott.Ez egy nap leforgása allatt számtalanszor megtörtént, emellett 3 óránként etetni, pelenkát cserélni.Egy percre sem tudtam leteni, mert csak a karomban volt képes aludni.Egy nap alatt öregedtem legalább 3 évet.A felelősség, ami rajtam volt eszméletlen nagy.

Most 24 évesen még mindig szeretnék babát.A párom szülei is jól állnak, sőt én sem panaszkodom, van saját házam és hátterem, de még így is gondolkodunk rajta, hogy a gyerekkel várunk még legalább 5 évet.Mert egy gyermek a szeretettből éhen hal.Ahoz, hogy egy babát megszülj nem kell sok, de hogy felneveld rengeteg lemondással jár.A szülők sem élnek örökké, és nem nekik szülsz gyereket hanem magadnak/magatoknak!

gyerek vagy még hozzá.Egy gyermek sok boldogságot hoz ez tény, de vannak kevésbé örömteli dolgok, amiket ha érett szülő vagy akkor fel sem veszed illetve elhanyagolandónak tekinted, de még gyerekként ezt nem így éled meg.

Egy szó, mint száz még nem értetek meg a feladathoz és ez nem csak a korod miatt mondom.

Ne szűlj,a mai világban bőven ráérsz 10év múlva szülni..de bizonytalan anyagiakra nem is kell a gyerek szerintem.Tudod,a legtöbb szerelem kihűl egyszer,te meg ottmaradsz egyedül egy gyerekkel,alig 19évesen,egy sima érettségivel,0 munka és élettapasztalattal,megváltozott testtel és élettel.Mégis,kinek fogsz így kelleni?

Munkavállalásnál és új pasinál is hátrány a gyerek.Majd akkor fogod nagyon bánni(sok ilyen történet van,ahol a gyerek érzi hogy utálják a szülei mert tönkretette az életüket..)lehet hogy te nem leszel ilyen,de nem fogod azt mondani 10év múlva hogy igen,jó döntés volt.

Ne építs senkire anyagilag..kitudja mit hoz a jövő.Bárkivel bármi történhet,megszűnhet az állása,csődbe mehet a cége.

Nekem lesülne a bőr a képemről,ha nem csak magamat,hanem a gyerekemet is a szüleimmel tartatnám el,vagy a pasimmal.Legyél már anyagilag is független,önálló nő..

akkor majd nem érnek meglepetések se az életben(nem tudsz hova menni ha válnál,bántalmaz a pasi stb,megaláz,megcsal stb..)

Lehet,hogy most ez meg se fordul a fejedben,meg lehet nekem is fogsz esni,hogy miért feltételezek ilyesmit,de ez a valóság...mindenki meg tud változni.

Lehet én vagyok gyerekgyűlölő,de nálad 10 évvel idősebb nőnek se javasolnék gyereket,ha anyagilag nem független,nem önálló személyiség a párjától.