Szerintetek azok a pasik, akik a nőket általánosítják, és semmibe nézik, a saját édesanyjukat, lánytestvérüket is rib@ncnak tartják?

"Szerintetek azok a pasik, akik a nőket általánosítják, és semmibe nézik, a saját édesanyjukat"

Ez nyilván fordítva működik: valami sérelem miatt utálja az annyát és ezt vetíti ki az össes csajra... itt a GyIK-on is mennyi ilyen van. Szerencsétlen csajok...

Félreértettél. Nem erre az "alapra" gondoltam, hanem arra, ami tudat alatt, a neveltetés miatt közrejátszik, amire építkezik majd. Egyfajta kiindulópont azokat a tapasztalatokat megelőzően, mikor ténylegesen elkezdődnének működni a hormonok és elkezdeni megráncigálni egy kislány haját, stb.

Egyébként teljesen egyet értek azzal, amit leírtál. Szégyen, amerre haladnak a dolgok.

"[...]ami tudat alatt, a neveltetés miatt közrejátszik[...]"

lehet, hogy rosszul látom, de nagyrészt szerintem pont ezek hiányoznak.

Ha van egy lánytesója (és nincs nagy korkülönbség), akkor abban csak a testvért látja, nem a lányt. Ha nagy a korkülönbség, akkor pedig egy második-, vagy pótanyát, szintén "nem nélkül".

A "kislányt" először majd az óvodában fedezi fel, a "bibi, nekem van, neked nincs" játékokban kis hajhúzogatással kísérve, de kb. ennyi a különbség, amit lány és fiú között felfedez. Embergyerek, nem nélkül.

Később aztán - sajnos nagyon sok esetben megfelelő, általad is említett alapok nélkül - felfedezi újból a lányokat, de már másképp: egyrészt a helyi "hím-klikk" idősebb "vezetőinek" elbeszéléséből, másrészt a saját tapasztalataiból, megfűszerezve egy jó adag (két kattintással elérhető) online pornóval.

Ez így persze, hogy "tárgyiasítja" a nőt, érző lény helyett (bocsánat a vulgáris megfogalmazásért) "egy punci és két mell", amit látni fog. A kislány meg ugyanekkor "álló farok kétlábon"-szinten kezeli a fiúkat.

A végeredmény pedig? Mindkét fél részéről nagyrészt "organikus eldobható szexuális segédeszközzé" degradálódik a másik nem. Mire viszont felfogná ésszel, hogy mit is csinál, addigra sajnos ezek a viselkedésminták már rögzülnek a fixálódó személyiségben (a csalódások okozta keserűséggel együtt), és kapjuk eredményül a gyakorlatilag kapcsolatra alkalmatlan fiatal nőket és férfiakat.

(uff, nem vitát szítok, csak kicsit "anyáztam", mert engem is zavar így "bőven" túl a 30-on, amit látok. :)

Szeretek értelmes emberekkel megvitatni dolgokat. :)

Egyébként a nem-nevelés is szülői döntés. Ugyanúgy, ahogy a nem-tett is egy tett, még ha passzív is, von maga után következményeket.

És szépen el is jutunk oda, amit levezettél.

Én csak 21 vagyok, de nem jó látni ennyi idősen sem, hogy ezek a dolgok történnek.

"Később aztán - sajnos nagyon sok esetben megfelelő, általad is említett alapok nélkül - felfedezi újból a lányokat, de már másképp: egyrészt a helyi "hím-klikk" idősebb "vezetőinek" elbeszéléséből, másrészt a saját tapasztalataiból, megfűszerezve egy jó adag (két kattintással elérhető) online pornóval. "

Szerintem ez nagyon túlegyszerűsítése a dolgoknak. Az online pornót leszámítva ezek mindig is megvoltak. Azzal a hatalmas különbséggel, hogy ma az online pornón kívűl igényes színvonalas okatóanyagk is elérhetőek az interneten. Régen mivel volt jobb a helyzet? Nálunk az osztályban (8o-as évek vége, 9o-es évek eleje) minden gyerek tudta, hogy a faterja hol tartja a ponókazettákat... So what?

Ezek a hatások megvannak, de ha a gyereknek van családja, akik foglalkoznak vele, akkor onnan fog szocializálódni, és egyátalán nem hiszem, hogy rosszabb lesz a végeredmény. Ha meg a családon múlik, akkor a szülők a felelősek, nem a "kor, amiben élünk" meg a "online ponró"... ezek csak kifogások, hogy az elcseszett nevelést a felnőttek elhessegethessék magukról.

Persze lehet mondani, hogy a fiatalok közössége úgyis felülírja a szülők által nevelt elveket, ami részben igaz is és szükségszerű, de azt kellene észrevenni, hogy amikor a gyerek közösségbe kerül, akkor már egyéniség.... akkor már a szülőknek mindent meg kellett volna tenni, hogy az az egyéniség erős legyen, el tudja választani a fontos és jó dolgokat a rossztól. A szülők nem akkor követik el a hibákat, amikor a lányuk 14 évesen szexel, hanem sokkal előtte, amikor még ez fel sem vetődik, de a megfelelő háttér és példamutatás hiánya miatt pár évvel később oda sodorják az események.

No, akkor a 21-hez tegyél hozzá egy ötöst a felelősségteljes, értett gondolkodásért :) (fene, öregítelek :D)

Tény, hogy a "nem-nevelés" is döntés, én ezt valahol visszavezetem a 89-90-es gengszterváltásra, ahol egy viszonylag puha (de erőteljes és mindent átható) kontrollból szinte egyik napról a másikra kerültek bele a fiatal felnőttek a "nagy szabadságba". Nekik még voltak "értékeik", de azokat jórészt el kellett dobniuk. Vagy azért, mert "kényelmesebb" volt ezek nélkül, vagy azért, mert túlságosan kötődtek a kádári érához.

Ezek a fiatalok pár év múlva szülőkké váltak, és sikeresen "bedőltek" a "mindenkinek vannak jogai" propagandának. Ez volt az az időszak, amikor sorban vették el a fegyelmezési eszközöket az iskolák tanáraitól, ekkor "fedezték fel", hogy a gyerekeknek rengeteg "jog" jár, és ekkor kezdtek megfeledkezni a kötelezettségekről. Ebből az átlagos fiatal szülő annyit tett magáévá, hogy "eresszük szabadon a gyereket, joga van".

Mára ez fajzott el oda, hogy mindenkinek _csak_ joga van, kötelessége pedig semmi (mert még ahhoz is joga van, hogy felrúgja a kötelességeit). És bizony az akkori fiatal szülők gyermekei itt vannak előttünk, és csak pislogunk, amikor azt látjuk, hogy egy általános iskolában(!) a Tisztiorvosi Szolgálat szifilszre szűri a gyerekeket (Hajdúhadház).

[...]Régen mivel volt jobb a helyzet? Nálunk az osztályban[...]

Annyival volt jobb a helyzet, hogy gyerekként a szülők, a család (de ha ők nem, akkor a társadalmi kötöttségek és az iskola) még átadták az általános érvényű értékeket. Többek között azért, mert ők is ezek mentén éltek, ill. volt idő foglalkozni a gyerekkel. 80-as években két átlagfizetésből viszonylag normálisan meg lehetett élni (és akkor nem arról szólt a dolog, hogy csörög a mobilod, ha 5 percen belül nem reagálsz az e-mailre, hanem arról, hogy a posta 3-5 nap alatt elvitte a levelet). Nem volt ekkora hajtás, "maradt idő" a gyerekre.

"[...]amikor a gyerek közösségbe kerül, akkor már egyéniség[...]"

_ha_ már egyéniség. A másik nemmel kapcsolatos tapasztalatait nagyon fiatalon szerzik a gyerekek (már nem szégyenlősen kézen fogva sétáló, esetleg a csók rejtelmeit pirulva felfedező gimnazistákról, hanem nemi életet élő hetedikes általános iskolásokról beszélünk).

"[...]akkor már a szülőknek mindent meg kellett volna tenni, hogy az az egyéniség erős legyen[...]"

Olvass bele az előző hozzászólásomba. Pont ezt a szülői nevelést hiányolom én is, és Ballerina is.

"[...]A szülők nem akkor követik el a hibákat, amikor a lányuk 14 évesen szexel, hanem sokkal előtte, amikor még ez fel sem vetődik[...]"

Tökéletesen egyetértünk, lásd a gengszterváltás környékéről történő puffogásomat.. :)

Lám, milyen is az élet... régen még volt az IM-ben (ifjúsági magazin) "orvos válaszol" rovat. Anno még Hofi is kifigurázta, amikor a 15 éves kislány megkérdezte: "szüleim nemi életet éltek az ágyamban, lehetek-e terhes?".

Ma a "szakirányú" biológia-oktatás a gimi elejéről átcsúszott az "általános" végére, úgyhogy valószínűsítem, hogy ismeretei alapján hasonló korú lehet ennek a "gazdája" is:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

~30 év telt el, de a két kérdést már össze sem lehet hasonlítani...

"Lám, milyen is az élet... régen még volt az IM-ben (ifjúsági magazin) "orvos válaszol" rovat. Anno még Hofi is kifigurázta, amikor a 15 éves kislány megkérdezte: "szüleim nemi életet éltek az ágyamban, lehetek-e terhes?". "

Ne feledd ők, azok a szülők, akik a mai, átkozott kor fiataljait neveli! És abban a korban szocializálódott, amikor "még átadták az általános érvényű értékeket", akkor hova tűntek az értékek? Te azt mondod, hogy el kellett dobniuk. Szerintem azok az értékek nem is léteztek. Nem lehet arra a korra úgy gondolni, hogy az egy olyan kor volt, amikor "még helyén voltak az értékek", egyszerűen azért, mert egy diktatúrára épült, ahol az embereknek nem volt választása. Nem azért voltak jók, meg erényesek, mert azok akartak lenni, hanem mert nem volt választás. Ebből fakadóan az nem volt egy egészséges rendszer, amit meg is mutatott a szabadsággal járó morális széthullás. Az a jó nevelés, amikor az ember önként választja a jót, és nem azért mert arra kényszerítik.

"[...]azt mondod, hogy el kellett dobniuk. Szerintem azok az értékek nem is léteztek[...]"

Félreértés ne essék, bár én a gengszterváltást épp felnőtt(ebb) korba lépő fiatalként éltem meg, nem "nosztalgiázom", hogy "még voltak értékek"-ként szépítsem a dolgot, de van pár tény, ami "sajnos" tény. Ilyen pl. az, hogy bár országunk egyik nagyvárosának "szélén" lakom, a 90-es évek végéig itt nem kellett zárni az ajtót... A magántulajdon szentsége is egy olyan "érték", amelynek elvileg örök érvényűnek kellene lennie, most mégis "sokpontos" hevederzár védi _a_riasztót_...

Bizony diktatúra volt, nagyon sok ál-értéket ezért is dobott el szinte mindenki, kényszernek érezte (a párttagságival együtt). Viszont a 90-es évek végére ez átcsapott a másik végletbe, és nagyon sokan (az akkori vezetők is!) a demokráciát _nem_ úgy kezdték értelmezni, hogy "mindent lehet, amivel másnak nem okozok kárt vagy kellemetlenséget", hanem csak szépen, rövidítve: "mindent lehet". Ezt szépen megtámogatta média, és egy friss generáció (a mai tizen-korcs(cs)port jórészt ebben szocializálódott.

Vallom, hogy vannak egyetemes értékek, melyek politikai berendezkedéstől függetlenek az európai(bb) kultúrkörben. Mehetünk egész a Bibliáig, egy részük ott is szerepel. Ma ezek jórészt szinte társadalmilag kerültek elutasításra. Másként hogy fordulhatna elő, hogy elfogadott, sőt: példaértékű mintává váljon a másikon átgázoló, csak a saját érdekét néző hozzáállás, legyen az gazdasági, politikai, vagy szimplán csak magánéleti téren?

Az ideális ember törekszik az erkölcsös, "jó" életre. Csakhogy ideális ember gyakorlatilag nincs: ha nincsenek korlátok, akkor a saját egoizmusa viszi előre. Ha mégis "jó", akkor pedig mások fogják "bedarálni", akik nem vallják ezt az elvet.

Ezért vannak pl. törvényeink évezredek óta (és még lesznek is): ha nincs "erőltetett" kényszer, akkor az káosz marad. Ne feledd: csak a békéhez kell mindkét fél akarata, a háborúskodáshoz elég az egyik is. Lehetsz bármennyire "jó", erkölcsös, pont ezt fogja kihasználni a "rossz", erkölcstelen. A törvények "elvileg" a társadalmi közmegegyezésen alapulnak, és céljuk egy megegyezésen alapuló, de kötelező érvényűen mindenkire rákényszerített szabályrendszer.

Sajnos a nagy "szabadság" csak nagy szabadosságot hozott, kinevelve egy olyan generációt, amelynek természetes lételeme a "jogom van hozzá". Élni nem, csak visszaélni tudtunk (hagytak) a lehetőséggel. Igen, legfőképp az én generációm. Ezen ma már csak kemény és diktatorikus eszközökkel lehetne változtatni, amiből viszont elég volt annó 50 év.

A "jó nevelés" viszont kiveszett, és ezzel együtt elvesztek olyan értékek is, amelyek meggátolnák a 12 éves kislányt abban, hogy zsebkendőnyi fürdőruhában fotózgassa magát igencsak kihívó pózokban, és még fel is rámolja a netre.