Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Lányok! Veletek volt már...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Lányok! Veletek volt már olyan, hogy szerelmesek voltatok/vagytok valamelyik tanárnőtökbe?

Figyelt kérdés
És mit tettetek? Próbáltatok közelebb kerülni hozzá vagy esetleg volt is valami,vagy inkább elfelejtettétek?

2013. ápr. 7. 18:12
1 2 3
 1/24 anonim ***** válasza:
65%
tanárnő? Még pasiba sem :D
2013. ápr. 7. 18:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/24 anonim ***** válasza:
48%
Volt egy bomba osztályfőnököm, szerelmes nem voltam belé, de szúrtam volna, viszont 5.-es voltam, szóóóóval nem nagyon :D
2013. ápr. 8. 07:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/24 anonim ***** válasza:
67%

Fuuuuuuuu....nehéz eset vagy.....Szóval összegezzük.Lezbikus vagy.Szerelmes vagy 1 tanárnőbe.Ha valamit rosszul irtam javits ki.

EREDMÉNY:(dobpergés)

Nincs esélyed.

2013. ápr. 8. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/24 A kérdező kommentje:
Már én is rájöttem te ész...de akkor is nehéz elfelejteni valakit akinél nincs esély,ezek szerint te még nem éreztél ilyet.
2013. ápr. 8. 18:06
 5/24 anonim ***** válasza:
77%
Volt már ilyen 2-szer,de nem léptem hisz komoly kapcsolatuk is volt. Ha ő egyértelműen heteró próbálj ne túl közel kerülni hozzá még ha nehéz is ,ne fantáziálgass róla és könnyebben megy ha nem látod többet. Utóbbinál nekem is így volt, és egy nagyon szép emléket őrzök róla azóta is.:) AZ elsőnél elég nehéz volt és fájt amikor el kellet válnom tőle:(
2013. ápr. 8. 18:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/24 anonim válasza:
93%
Igen, volt ilyen. Természetesen hetero volt és nagyon jó ember is, kicsit szégyelltem is magam, hogy mi mindent képzelgek róla. Vártam, hogy majd elmúlik az érzés, próbáltam nem ostorozni magam miatta. Féltem, ha görcsösen el akarom kerülni, valami más módon tör ki rajtam ez az őrület. Így hát hagytam a fantáziám szabadon csapongani. Arra ügyeltem csak, hogy ne vegye rajtam észre a nagy imádatot. Olyan közel akartam kerülni hozzá, amennyire csak lehet. Mindent akartam, amit meg tudott nekem adni, és ez már majdnem barátság volt. Sosem mondtam el neki, amit érzek, de néha úgy gondoltam, tudja. (És ha ez így is volt, csak őt dicséri, hogy nem hányta a szememre.) Először féltem, hogy nem múlik el a szerelem, aztán meg attól, hogy mi lesz velem, ha elmúlik. A plátói szerelemben az a legjobb, hogy vég nélkül lehet sóvárogni. Nagyon sokat tanultam belőle, és máig kedves, meleg és borzongató emlék. Nem egyedi eset, egy tanárodba szerelmesnek lenni, én megpróbáltam rajongásnak felfogni és csodálatos volt így is, viszonzás nélkül. Legyél a barátja... és ki tudja, még bármi más is lehet.
2013. ápr. 8. 19:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/24 A kérdező kommentje:
Utolsó :nagyon tetszett amit leìrtál :)
2013. ápr. 8. 20:07
 8/24 anonim ***** válasza:
91%

Ha veled is volt vagy inkább van, hiszen gondolom ezért tetted fel a kérdést, akkor ÜDV A KLUBBAN :))

Több, mint másfél éve vagyok szerelmes az egyik tanárnőmbe. És mi viszint barátok is lettünk. Nagyon szeretem, és azt hiszem, hogy odatudnám érte adni mindenem. Ő elvileg hetero, de sosem volt boldog férfival, sosem volt igazán szerelmes sem. Nagyon gyakran érzem úgy, hogy úgy néz rám... Mindig mikor beszélgetünk, csak úgy nézünk egymás szemébe... :$ Olyan csodálatosak a szemei..

A mi kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy legelőször utáltuk egymást, vagyis, mint utólag kiderült ő sosem utált engem, én viszint igen őt.. De aztán volt egy pillanat, és akkor megtörtént a varázs. Megtetszett vagy megkívántam, nem is tudom hogyan fogalmazzak, ő előtte még nagyon a leszbikusság sem volt gondoltaban vagy "tervben", ő az első szerelmem...

Aztán beszélgettünk és egyre közelebb kerültünk egymáshoz.

Én viszont elmondtam neki, hogy mit érzek néhány hónapja, mert már nem bírtam tovább. Mindig félek, hogy egyszer sosem láthatom többé, ezért úgy éreztem, hogy muszáj elmondanom neki, hogyan érzem mielőtt túl késő lesz.

Aztán utána négy napig totál egymásra voltunk hangolva, még "viccelődött" is velünk.. aztán amikor "rájött", hogy tényleg szeretem és ez nem csak vicc, akkor azt mondta, hogy inkább ne beszéljünk többet. Akkor megszakadt a szívem, de akkor is örültem, hogy tudja az igazat.

Aztán teltek a hetek, és ismét visszataláltunk egymáshoz, és ő mondta azt, hogy egymáshoz vagyunk kötve, és egyszerűen ez van. Azt hiszem meg fogom csókolni, ha már nem lesz a tanárom... ha elhagy végleg, akkor így jártam, de úgy sem tudom elfelejteni amíg minden nap látom... hát bőven ennyit.. :$

17/L

2013. ápr. 8. 20:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/24 A kérdező kommentje:
Igen velem is ez ...De egyelôre nem akarom bevallani :/ (én "csak" 7 hónapja szeretem)Egész nap csak Rá tudok gondolni,mindennap látom szinte,már nem tudom mit tegyek!:(Szeretném elfelejteni,néha pedig közelebb kerülni hozzá... És nálatok mekkora a korkülönbség?
2013. ápr. 8. 21:55
 10/24 anonim válasza:
79%

Velem volt.Még általános suliban. A spanyol tanárnőmbe voltam szerelmes. (Spanyolországban laktunk). Esélytelen,plátói szerelem volt...És most is szerelmes vagyok! És végre nem reménytelenül. Bár csak magántanárról van szó.

Most vagyok végzős,és a szüleim a jobb jegyek érdekében,meg az érettségi miatt matektanárt kerestek mellém. Fel voltam háborodva,nem akartam még délutánonként is matekozni,de aztán megláttam a tanárnőt. Egy fiatal,nagyon laza csaj,5 évvel idősebb csak nálam.Emlékszem,ahogy a szeptemberi napsütésben ültünk a szobámban,és csak néztem őt. Kb. 3 hét alatt teljesen belehabarodtam,de igyekeztem távolságtartó lenni,nehogy észrevegye,mit érzek iránta. Rettegtem,hogy ha megtudja,nem jön hozzám többet. Abszolút nem nyitottam felé,pedig próbálkozott,de én a függvényeken kívül semmiről nem voltam hajlandó beszélni. Kissé bunkónak is tűnhettem. Aztán végül megtörtem. Nem tudtam tovább játszani a keményet,beindult a barátkozás folyamata. De ez egy nagyon lassú folyamat volt,és továbbra is ügyeltem arra,hogy a valódi érzéseimet ne láthassa. Februárban,épp a szülinapján is nálam volt,és matekozás után rengeteget beszélgettünk. Mesélt magáról, az életéről. Akkor éreztem először, hogy talán ő is kedvel engem egy kicsit. Következő alkalommal szakadt a havaseső,és felajánlottam neki,hogy hazaviszem. A kocsiban majdnem kiugrott a szívem,és mikor a ház előtt elbúcsúztunk,lenyomtam neki két puszit. Itt már teljesen nyilvánvaló volt,hogy bőven átléptük a tanár-diák viszony határát.

A következő órát lemondta,az azutánira eljött,de olyan semmilyen volt,mintha épp akkor ismerkedtünk volna meg. Azt mondta,nem taníthat tovább,és hogy tudom jól,miért nem...

Hetekig ment ez a huzavona,hogy mi legyen. Oktasson-e,vagy ne. Teljesen szétcsúsztam,fogytam 5 kilót,de ő sem volt túl jó bőrben. Végül a sarkamra álltam,és elmondtam neki,hogy szeretem,és szeretném,ha velem lenne,de nem úgy mint a tanárom. Napokig nem jelentkezett,aztán találkoztunk. Volt sírás,ölelkezés,majd megint sírás. És végül csók.

Persze ez más,mint ha pl egy iskolai tanáromba szerettem volna bele. Az szerintem esélytelen. Egy magánóra sokkal kötetlenebb,személyesebb. Jobban megismerik egymást a felek.

Ja,azóta már nem tanít. :)

2013. ápr. 9. 16:23
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!