Aki megcsalta 1x a párját barátját vagy barátnőjét, volt nektek lelkiismeret furdalásotok? Mit éreztetek?

Én tavaly mentem gallyra. A barátom kint volt külföldön és nem foglalkozott velem. Én meg azt hittem,hogy Isten vagyok. Sajnos egy skizofrén gyerekkel jöttem össze. Nagyon jól működött az agymosás. A végén minden összeesküvés elméletét elhittem. Közben a barátommal végig bunkóskodtam. Aztán vagy 2 hónap után mondtam neki,hogy szakítsunk. Legalább egy órán keresztül sírva ordítoztam el neki mindent amit sérelmesnek találtam a kapcsolatunkban csak elhallgattam mert nem mondtam el neki. Végleg szakítottunk.

Utána rá vagy 3 napra "bekattant" a gyerek akivel voltam és bevitték az elmeosztályra. Szörnyű volt. Azt hittem megőrülök. Vagyis gyakorlatilag két szék közé a földre ültem. Mert hát ugye elhagytam a szerelmem valakiért,aki nem normális. Meg is ölhetett volna akkor sem vonják felelősségre,mert nem beszámítható. Kérdeztem is az orvost: Talán nem kellett volna nekem ezt elmondani?!

Utána napokig mint egy holdkóros jártam az utcákat. Szörnyen nyomorultul éreztem magam. Sőt, sokszor a mai napig is egy rohadt tetű szemétládának érzem magam.

Végső elkeseredésemben írtam a barátomnak egy sms-t. És azonnal felhívott.

A legszebb az egészben és komolyan mondom ő az én legdrágább kincsem,mert megbocsájtott nekem. Mindent. És azóta is együtt vagyunk. Már lassan 4 éve.

Úgyhogy a kérdésre a válaszom: Igen, a mai napig is lelkiismeret furdalásom van,hogy a legdrágább emberrel ezt megmertem tenni. És inkább száradjak ki,de többet nem fogom senkivel megcsalni. Egyrészt ki tudja megint milyen emberbe botlom. És utána annyira rossz hazudozni. Az ember a saját mocskába fullad.

Életemben eddig csak egyszer kerültem ilyen helyzetbe..

Az én véleményem az az egészről,hogy ha egy ember oda jut,hogy megcsalja a párját,akkor annak oka van,viszont ha nem látsz nyomós okot,arra ,hogy megtedd,és csak pillanatnyi érzéseid befolyásolnak,akkor felesleges..

Én ,amikor jártam a párommal,csak azért csaltam meg,mert találtam egy érdemesebb férfit,akivel bár nagy a korkülömbség(10 év),annyira egy hullámhosszon vagyunk,hogy szerintem megérte,és már két éve folyamatosan 'szórakozunk' (sajnos,hogy ezt a jelzőt kell használnom,de a környezetünk nem engedi meg,hogy komolyra forduljon a dolog,mi akármennyire is szeretnénk)

Nem feküdtem le vele..és ezt nem bánom,szvl bocsi,hogy egy ilyen példát hoztam fel,de velem ez történt.

Mégis az az ember máig jó hatással van rám.Megért,észheztérít-ha kell-,és ki tud elégíteni,úgy,hogy le sem fekszünk egymással.

Az én életemben ő egy fontos személy és nekem megérte.Tudom,hogy komolytalanságnak veszik ezt az emberek egy 14 éves lány szájából,de nekem ő a lelki társam!