Hogy képes bárki is a nemi erőszakra?

Félreérthetted az első íráaim, én ugyanis nem szeretnék bántani senkit sem. Elhiszem, hogy sokaknak ez élvezet - nekem nem lenne az. Én csupán életemben egyszer szeretném megtudni, milyen érzés egy olyan csajjal lefeküdni aki ténylegesen be is jön nekem, (ezalatt nem a táradalom által agyondícsőített modellalkatú csajokra kell gondolni, hanem a szubjektív mércém szerinti szép lányokra) nem csak "jobb híján" lesz valami egy ritka igénytelen-gusztustalan csajjal az is csak azért lezs velem, mert nincs más lehetősége, csak mert én rondának születtem.

3 lehetőségem lenne.

1.Ez amit az előbb mondtam

2.Qrvázás (nincs rá keretem, az ötezresesekkel meg inkább nem kezdek ki)

3.A kérdésben szerplő dolog.

Az a baj, hogy én nem az igénytelen-ronda emberek közé tartozom, hanem azok közé aki mindegy mit csinál, mert van pár dolog amin nem lehet változtatni. Aránytalan koponya, bazi nagy orr, sárga fogak. Alapból akkora hátrány ez, hogy a elegtöbb csajnál szóba sem jöhetek. Akiknél igen ott is vannak még problémák: pl méretbeli gondok az ágyban, más világnézet, politikai ellentétek, családbeli viszályok. Így nagyon leszűkült a kör, ezzel nincs mit tenni.

Meg ha el is jutok odáig egyszer szeretnék úgy élvezkedni egy csajon, hogy 1.az nem pofázik bele 2.nem kell teljesítményt felmutatni 3.Csak a saját élvezetemmel foglalkozhatok nem kell folymaatosan aggódni 4.Nem sérteget meg gúnyolódik rajtam a csaj. Erre rálehet mondani, hogy "ígyjártá" meg hogy "kúrjá kecskét" - hát azt nem. Ennyire nem csúszok le soha. Egy élő csaj kell aki befogja a száját, nem sérteget, nem piszkál, nem röhög ki. És én tehessem azt amihez kedvem van.

És ha eljutnék arra szinte amiről dumáltunk akkor sem úgy csinálnám, hogy abból a csajnak bármilyen hátrányos kára legyen a közeljövőben. Mivel végigalussza az egészet (altatóval kiütöm) nem is fog rá emlékezni, óvszert használnék, nem bántanám egy kicsit sem. Épp ellenkezőleg. És nem egy koszos bokorban hanem itt fent a lakásomon. Aztán mire felébred ugyanott lesz ahol kiütöttem. Sosem jön rá, semmi baja nem lesz sose. Vagy ha mégis akkor eladom mindenem, a pénzből veszek egy pisztolyt amivl kilőhetem magam, a maradék pénzt meg egyösszegben neki adom kárpótlásul. Amúgy sem szándékozom ötven éves koromnál sokkal tovább élni - meséltem miért. Betegségek, gyász, barátok és rokonok hiánya, és még akkor is gürcölhetek agyatlanul valami rossz munkahelyen.

"kis önismeret"

Ezzel az a baj, hogy nagyon is megvan. Tudok az összes elmebajomról - rengeteg van. Szociális fóbia, elkerülő személyiségzavar, kisebbségi érzés, péniszkomplexus, némi megalomán hajlam és még rengeteg egyéb.

"magaddal kapcsolatban kerülnél megállapodásra"

Ez az ami nem ment és nem is megy. Még ha sikerülne is a valóságban semmi nem változna a többi ember ugyanolyan rondának/lúzernek tartana mint eddig. Ezt nem az ember dönti el, hanem a környezete.

"elég egy jó barát is"

Nincsenek. Vagyis vannak, csak távol. Nagyon távol. Közeli "napi szintű" barátaim nincsenek. Csak régiek vannak (még auliból) vagy távoliak (innen kb minimum 50-100 kilométerre)

Elégedettség... Hát igen életemben egyszer sikerült érezni. AZ érettségi után. Na akkor tényleg az voltam. De hát az ugybár kötelező volt így muszáj volt letenni, de jól is ment. De azóta semmi sikerélményem nem volt. Azóta csúszok lefelé, habár előtte sem voltam teljesen százas.

"akik szenvednek és a testük nem több, mint börtön"

Én is így érzek, pedig nem erőszakoltak meg sosem, legfeljebb lelkileg. De úgy nagyon keményen, máig nem sikerült feljutni a normális szintre. Amikor a saját apád rúgdos mikor a földön fekszel azt nem felejted el egykönnyen. Vagy mikor a suliban megvertek - hazamegyek rákérdez - elmondom neki - kiröhög és kapok egy jó nagy sallert, hogy "hülyegyerek haha én is ezt tettem volna a mi időnben jól megvertük az ilyeneket" - de ha meg kitértem ebből a szerepből akkor meg azért vert meg. Mindegy volt. Alkesz baromállat.

Az lesz elmegyek elmeorvoshoz, többen is mondták már, hogy mennem kellene, de eddig nem nagyon hittem benne. Hát most tényleg bemegyek. Jó esetben sikerül elérni valamit. Rosszabb esetben nem. Legrosszabb esetben beküld egy gumiszobába, ahonnan úgyis megszököm.

De félreértettél én nem jótét léleknek mondtam magam, csak arra próbálok rávetíteni, hogy engem nem a rosszindulat vezérelne, hanem a "nekem már úgyis mindegy" elv. Amit már most is érzek. a jövőm egy sz*r (48 év meló éhbérért, épphogy nem halok éhen) utána meg már egy vén betegeskedő trotty leszek. Nem boldogít. szenvedélybeteg még nem vagyok de van egy érzésem, hogy még lehetek. Hacsa nem állítja meg ezt egy elmeorvos. TB-re is van? Na ennek örülök, az egyetlen orvosom anno 8 ropit elkért egy alkalomért, aztán nem is tudtam emiatt sokáig járni. Pedig kellett volna. Nagyon el van borulva nálam valami.

Tudom, nem a válaszra kell válaszolni… de ez igencsak bicskanyitogató „beszélgetésre” sikeredett. (Legalábbis számomra.) "Csak a saját élvezetemmel foglalkozhatok" ??? Neked tényleg a kecske való! Ha nem így lenne, akkor tudnád, hogy az igazi élvezet az, ha a másik élvezi amit csinálsz.

Észre sem veszi ha bealtatózod? És szerinted miért nem? Ha valakit kiütnek – akár droggal, akár gyógyszerrel – az nem egészen olyan, mint amikor elszunnyadsz egy fárasztó munkanap után… Biztosan rá fog jönni, hogy pár óra nem ok nélkül tűnt el az életéből, hogy más árulkodó jelekről már ne is beszéljek. Kb. két perc alatt össze lehet rakni a sztorit, konkrét emlékképek nélkül is.

A szer amit megetetnél vele, akár veszélyes is lehet, hiszen könnyen elronthatod az adagolást, és ugye arról se lehet fogalmad, hogy milyen gyógyszert szed, milyen betegségei vannak. Így a te „nem lesz semmi baja, sőt jó neki” játékodba akár bele is halhat, vagy valamilyen maradandó károsodása lehet. És még hosszasan lehetne sorolni dolgokat…

Kívánom, hogy fuss össze két nagy szerszámú illetővel, akik a te italodba teszik azt az altatót!