Már a sírás kerülget, annyira vágyom a szerelemre. Ez normális?

Beszélgetek már vagy 2 hónapja neten egy fiúval. Szerelmes tuti nem vagyok belé, de valamit érzek iránta, mást (vagy többet) mint barátságot. Nemsokára majd fogunk találkozni is. Neki most pont van barátnője, és én nem is szeretném szétszedni őket, de nekem olyanokat ír, hogy ha találkozunk és szerelmes lesz belém, akkor értem otthagyná a barátnőjét is. Én nem akarok szétszakítani senkit sem, de azért az rosszul szokott esni, mikor pont nem elérhető, mert a barátnőjével van, vagy arról mesél, hogy hova fognak majd költözni, és tőle akar gyereket. Jó, elmondása szerint a lányba szerelmes még, de ha találkozunk majd, lehet belém szeret. Én nem igazán tudom elhinni, hogy szerelemhez elég egy találkozás, de ő érezni akarja, ahogy csókolok, és majd eldől. De hát ez megcsalás, velem csalja meg a barátnőjét. Tudom nem kellett volna elkezdeni beszélni, de akkor még nem voltak együtt, csak rá pár hétre jöttek újra össze az exével. Minden nap beszélünk rengeteget, több órákat, néha még akkor is írkál nekem, mikor a csajával van.. Én nem akarom ezt a fiút elveszteni, de hát ha találkozok a fiúval, és megcsalja a barátnőjét velem, úgyis vissza fogom kapni még az élettől. Most mit csináljak? Nagy nehezen, de hagyjuk abba a beszélgetést, vagy találkozzunk? A találkozón mindkettőnk többet is szeretne, mint egyszerű baráti találkozó.