Vannak itt olyanok, akiket viszonzatlan szerelem miatt esz a bánat minden nap?

Itt vagyok én is. 2 éve ugyan abba a lányba vagyok szerelmes. 1 évig még csak hozzá se mertem szólni. Szinte minden nap találkozunk mert évfolyamtársak vagyunk és vannak közös óráink. 1 év után elkeztem vele beszélni, persze nem élőben, mert semmi önbizalmam nincs. Nagyon nehezen ismerkedem meg bárkivel is. Ha valakibe bele is szeretek akkor az nagyon különleges ember. De sajnos én nem tetszek neki :'(

Amikor év vége volt, akkor még ráírtam, hogy abban az évben nem várom először a vakációt mert akkor nem láthatom és momdtam neki, hogy szerencsére még utolsó napon láthatom. Megírta, hogy nem jön az utolsó napon. Akkor összetört a szivem kb. fél órát sírtam. Mondta, hogy nekem jó lesz a szünet mert skkor legalább elfelejtem, de nem így lett. Annyira szomorú vagyok, hogy nem lehetünk eggyütt. Azóta nem is ismerkedek senkivel, mert nem szeretem a visszautasítást. Nagyon elzárkozott vagyok sajnos. Attól félek, hogy sose találok rá a szerelemre. De ezzel a lánnyal letudnám élni az egész élem, de őt még csak nem is érdeklem.