Elmesélnétek a történetetek? (meleg téma)

A családnak is elmondhatod.

Érdekes módon hasonló a szituáció az előttem szólóéval. Apa mindig azzal izélt idén, hogy ez a nő meg az a nő jó lenne nekem, elég volt ebből s elmondtam hogy én a fiúkat szeretem. Valójában ezt a dolgot lazán kell venni lazán kell elmondani mert te ezt nem kérted, ezzel születtél, s megértheti bárki.

Természetesen a családomon kívül más nem tudja, amik vannak itt barátaim azok igen, de nekik is egy időben mondtam el.. Pedig Erzsikét én már 3éve ismertem innen az internetről..

Haveromék meg ugyanúgy ahogy te, annyi idősen álltak ki, s kész. Várhatsz ezzel ha gondolod, de visszagondolva a múltra, hülye voltam hogy évekig úgy kezeltem magam mint egy senkit.. évekig nem is kerestem társat se semmit.. tudtam hogy ráérek stb. ami igaz is, de akkor is..

Igaz, fiatalkoromban volt egy kísérletem, de a nagy okos apa rávágta ez csak tinédzserkori identitászavar.. Talán amiatt nem kapkodtam, mert igazat akartam apának adni...

19/F

Amikor azt mondják, hogy "a barátaim tudják, de a szüleim még nem."

Ha egy barátot elveszítesz ez miatt, lehet találni másikat. Ha anyád utl meg, belőle nincs másik!!!

Az otthoni beszélgetéssel én még várnék, csak egy pár évet. Akkor már komolyabb leszel, és komolyabban fognak venni. És csak akkor mondd el, ha biztos vagy benne hogy nem fognak kirúgni otthonról/megutálni vagy megpróbálni "meggyógyítani".

Kezdd inkább a barátokkal.

De most a kérdésre is válaszolok: egyszerűen bedobtam hogy meleg vagyok, és vártam a választ. Nem kell túlbonyolítani. Fiú barátok annyit mondtak ,hogy nekik semmi bajuk vele, azóta se beszélünk róla, minden maradt a régiben, ugyanúgy csöcsökről meg a fociról beszélünk. Lány barátaimnak általában az volt a reakciója ,hogy a női nem elleni bűntett hogy én meleg vagyok :D

Én 16 éves voltam, amikor elmondtam, megbeszéltem az akkori barátommal, hogy elmondjuk.

Mondtam neki, hogy hát mi xy-nal nem csak barátok vagyunk, hanem járunk, és hogy én a fiúkat szeretem. Nagyon nehezen fogadta, utána 2-3 napig teljesen csöndben volt, maga alatt, szerintem titokban éjszaka sírt is. (Én vagyok az első szülött fiú az egész nagy családban, nyilván kiborult.) El akart küldeni szexuálpszichológushoz is, erre mondtam neki, hogy amit annak adna pénzt, inkább adja nekem, én meg majd legalább veszek belőle valami értelmes dolgot. Végül nem mentünk el, mert mondtam neki, hogy hiába, mert nem tud meggyógyítani.

Aztán, pont amikor volt ez a népszámlás, akkor így hülyeségből, röhögve megkérdezte, hogy most nekem azt írjuk-e be, hogy férfi vagy nő. Ekkor tudtam, hogy visszatért :D Azóta egy szót sem beszéltünk erről, szerintem ő még mindig reménykedik, hogy majd kinövöm.

Apám kiválóan fogadta, vele nem volt semmi gond. De vele sem beszélünk róla. Nekem meg azóta nem volt kapcsolatom, úgyhogy nincs mit titkolni előttük, de ha lesz, azt nem tudom, el fogom-e mondani...

Bár nekünk az egész család olyan, hogy nagyon elzárkózik az érzelmi megnyilvánulásoktól.

19F

még ezt akartam odaírni >_<