A szívetekre, vagy az eszetekre, hallgatnátok ebben az esetben? (Bővebben lent)

Sziasztok.

2 éve ismertem meg a legjobb fiúbarátomat,azonban 1 éve,megváltozott minden bennem.

Időnként flörtöltünk is,de sosem léptünk tovább,mert aztán vagy neki,vagy nekem lett más,de valahogy mai napig mégis visszataláltunk a másikhoz.

A fiúbarátom 1 hónapja szakított a párjával,a párja

lehordott mindennek,nem értettem miért,mert belül

1 éve mindig is kicsit többnek tartottam a srácot,mint

barát,de sosem álltam közéjük,vitáknál is azt tanácsoltam

a srácnak,hogy béküljenek ki,még ha belül nagyon is fájt.

Aztán úgy gondoltam,hogy elkezdek ismerkedni,hátha mással tovább tudok lépni,meg is ismertem egy srácot,találkoztunk párszor,de nem éreztem különösen iránta semmit,míg szilveszterkor nála nem aludtam,és hát megtörtént a dolog,azóta máshogy nézek rá.

Azt mondta segítene előre lépni a jövőmben,nála lakhatnék,ismeretségei alapján szerezne nekem munkát,elég tehetős emberről van szó jó kapcsolatokkal,itt hagyhatnám a városomat,a rossz emlékeket,csak a párja kell legyek,

és be kell vallanom elég kellemes társaság.

Közben kiderült,hogy a legjobb barátom azért szakított a csajjal,mert szerelmes belém,és mikor el akarta mondani még foglalt voltam,utána pedig félt,hogy elveszít,és ezt nem akarta,mert annál fontosabb vagyok neki.

Találkoztunk a minap,hogy megbeszéljük ezt,és elcsattantak csókok,mindnél melegséget éreztem a mellkasomban.

Ha a szívemre hallgatok a barátomat választanám,de ha az eszemre akkor a szilveszteri pasit,mert 22 éves vagyok már,és lehet megbánom,hogyha az érzelmeit miatt eldobok egy ilyen lehetőséget,akibe később akár bele is szerethetek.

Mindkettő arra kért,hogy válasszak közölük,és ha megtettem,ne keressem a másikat többé,és az igazság az,

hogy nem tudok,napok óta nem alszom,a munkában romlott a teljesítményem,estéket sírok át...

22/L (24/F és 30/F)