Baj van a gondolkodás gondommal?

Szeretek élni. Szeretem a fiúkat , szeretem a szexet , szeretem a részeges estéket , a haverokat , a hülyéskedéseket, az életemet , szeretem magamat. Szeretek a pillanatnak élni. Azt mondják hogy r betűs vagyok ( nem engedi a trágárság szűrű kiírni , de még úgy se hogy bele csillagozok). Ha ezt meghallom , én azt felelem rá hogy ha ilyen a r betűsnek lenni, akkor örömmel vagyok r betűs. Szerintem képmutatás olyannak titulálni magamat aki nem vagyok. Miért szükséges az embereknek az a boldogsághoz , hogy mások is elfogadják őket ? Minek ezek a förtelmes kétszínű gesztusok ? Én szerettem bevállalni magamat , hangot adni a véleményemnek , és igen is nem tagadni : EZ VAGYOK ÉN. Még mások azon gondolkoznak hogy megtegyem vagy ne tegyem , én a lecsó közepébe vágok , nem kertelek. Kitűnök a tömegből. Igen fiatal vagyok , 15 éves , nem tagadom , de viszont nem élek egy rózsaszín ködben , nem érdekel az aktuális divat , én a saját divatomat követem. Nem érdekelnek ezek a cuki kis lányos gondolatok , én inkább a világ nagy dolgairól szeretek gondolkodni. Magáról az életről. Úgy érzem hogy vannak akik fel néznek rám , mert bátor vagyok , de valahol legbelül tudom hogy én , a kicsike városomban , csak egy örök fekete bárány maradok , akiről mindig pletykálhatnak , akit mindig meghívnak minden buliba , hisz nem is lenne igazi buli egy buli ha nem lennének botrányok . Én ez maradok az emberek szemében. Mert tulajdon képen az emberek nem azt látják ami igazából van , ha nem azt amit látni szeretnének. Nem számít hogy ezen kívül lehetek bármilyen okos , tájékozott , az embereket nem érdekli , mert én nyíltan beismerem a tabu témákat. Én nyíltan vállalom magamat és minden vágyamat.