Aki homoszexuális lett, az miért?

aki 13 évesen eldönti, az annak születik

a többi lehet, hogy kipróbálja, és jobban tetszik neki, mint a hetero

lehet, hogy nagyon negatív hetero élményei voltak (erőszak pl.) és azért

Gondolod, hogy konkrétan ez okozta? Sok gyerek lát családi erőszakot magyarországon, sztem jóval több, mint ahány meleg van az országban?

Egyébként én az orvosokra hallgatok, akik ezt vizsgálták, és azt mondják, hogy mint annyi más viselkedési mintának, ennek is sokféle oka lehet. Először is ott van a genetika (már asszem be is azonosították a géneket, amelyek erre hajlamosítanak, de ez csak hajlam, nem 100%-os determináltság), aztán ott vannak az embriókori hormonális hatások (ennek következtében minél többedik gyermek valaki, annál valószínűbb, hogy meleg lesz - természetes születésszabályozás?), végül pedig a neveltetés, a pszichoszexuális fejlődés is befolyásolhatja - bár azt továbbra sem hiszem, hogy a családon belüli erőszak okozhat ilyesmit. Szexuális zaklatás, trauma, ilyesmi viszont okozhatja elvileg.

Én egyébként már 12 éves koromban tudtam, hogy a fiúkhoz vonzódom (anyai ágon van már meleg a családban, illetve második gyerek voltam, tehát valsz a genetikai és a hormonális ok is bejátszik).

Ha megengedsz egy személyes példát...

Lány vagyok, hamarosan betöltöm a tizennyolcat. Rendezett családi hátterem van, apám-anyám nem elváltak, lassan huszonegy éve házasok. Egy négy évvel fiatalabb húgom van, féltestvéreim, stb. nincsenek. A családunkban nincs bántalmazás, erőszak, bár nyilván mi is összekapunk, veszekedünk, de túl lehet élni. Apám nem nyámnyila alkat, bár egyáltalán nem híve az erőszaknak, még szóban sem; anyám nem akar matriarcha lenni, de a háttérbe sem húzódik.

Namármost... Ha definiálnom kell önmagam, azért, hogy ne legyek félreérthető, ne kerüljek sem én, sem a másik fél zavaros helyzetbe félmondatok és félszavak miatt, akkor azt mondom, leszbikus vagyok. Sajnálatos tény, hogy több olyan 13-15 éves korú emberkével beszélgetek, aki máris beskatulyázza magát. Gondolom, ez valami zagyva identitáskeresés, de csak abból a célból, hogy na tessék, tartozzanak valahova, valahol ne vessék meg őket, valakikre hasonlíthassanak [akkor is, ha ők valójában egyáltalán nem olyanok, mint a kiszemeltjük, a célszemély]. Én igyekszem kerülni az önbélyegzést, sosem mondtam ki, annak idején tizenhárom évesen sem, hogy hát... vonzódok a lányokhoz, valahogy, valamikor, valamiképp, szóval egyértelműen ez vagy amaz vagyok. Sőt, irritál, ha valaki azzal fogad, hogy "hello! leszbi vagy? én meg biszex: csókolóztam lánnyal.".

Azt mondhatom csak, hogy aki a fizikai-lelki nemi érésében már a kezdetektől fogva tartósan az azonos nemű társait keresi, nyilván előbb érzelmi, utána testi alapon, akkor ő hamar eljuthat oda, hogy felcímkézze önmagát.

De ha előtte gondolkozott már, akár csupán "gyerekes vágyak" [~megfognám a kezét... olyan helyes. szeretném ha mellettem lenne~], szimpátia szintjén ellenkező neművel, az talán később fogja megérteni önmagát, hosszabb az út, és

Bizony, olyan is előfordul, hogy valaki fizikai erőszak, alkoholizmus, stb. miatt fordul másmilyen irányba, mint a megszokott; de ahogy elnézem, inkább az azonos neművel való fizikai kapcsolat, testi vágy kapcsolja be a "címkét".

Egyes kutatók szerint ez egy genetikai, esetlegesen öröklődő másság [de a többiek tiltakoznak, hogy az ikrekkel végzett kutatások esetében megegyezik a génállomány, és hát... mégsem ugyanolyan a két ember ízlésvilága, gondolkodása]; mások szerint az agy kifejlődésekor egy átlagostól eltérő, másféle kapcsolat alakul ki egyes területeken, megint mások szerint pedig csak és kizárólag a külső okokkal, hatásokkal számolhatunk. Megint mások pedig a hormonszinttel akadékoskodnak, hogy egy apró eltérés is okozhat eltérést.

Hogy is mondjam...

Két éve már, hogy... beleszerettem a női érintésekbe és gondolatvilágba. Nem utálom a férfiakat, fiúkat, sőt, ha elfogadják a személyemet, nagyon jól szórakozunk, barátkozunk; de minden egyes pillanat, amikor megérinthetem valaki nőnemű kezét, akit szeretek, aki tetszik nekem, olyan reakciókat vált ki, mint mikor a barátnőim egy fiúval kapcsolatban éreznek hasonlót vagy ugyanazt. Nyáron némi szigorúan baráti párnacsata után éreztem úgy, hogy én ezt nagyon szívesen csinálnám, kettesben, meghittebb formában, lánnyal, és boldog, elégedett vagyok, ha így történik.

Lehet, hogy külső, lehet, hogy belső ingerek váltják ki belőlem; más melegek meg másképp gondolkoznak erről, de szerintem az a lényeg, hogy se ruházkodás, se szex. kapcsolat, se tanulás, [sőt, semmi!] terén ne kategóriázzuk be magunkat. A kötöttségek, az eltitkolás, bármilyenek vagyunk, fájdalmasabbak, mint a nyíltan maró igazság.

És elnézést a hosszú "meséért", de az ilyet nem tudom elintézni pár szóban.

Engem 13 évesen el kezdtek érdekelni a lányok. Senkitől nem tanultam, ösztönösen jött.

Valaki ösztönösen a saját neme felé kezd el vonzódni 13 évesen.

Szerintem legtöbbször veleszületett tulajdonság.