Hogy lépjek tovább?

Szakítottam a barátommal,mert már nem bírtam tovább.1,5 évig voltunk együtt az elején minden nagyon jó volt,mikor a volt exével találkozgatott nem féltékenykedtem,nem mondtam egy rossz szót sem,sőt a csajjal egy időben jóban is voltam,de miután majdnem ott aludt a pasimnál,mert "fázott" akkor megkértem,hogy ne találkozzon vele,azóta többször is bekavart,nem beszélnek egymással.Számomra ő volt az első mindenben,kitettem szívem-lelkem érte,felnéztem rá,minden jó volt az első hónapokban.A suliban megvolt a kis baráti köröm,mindenkivel el tudtam beszélgetni,nem jártam bulizni ameddig össze nem jöttem vele,tipikus jó kislány voltam.Egy barátom sincs mostanra,senkim egy lélek sem több okokból kifolyólag is,de mondjuk nem voltak azok a hű de igazi barátnők,de mégis hiányzik a régi társaságom,életem,és hát nagyrészben az ő hibája.Mint mondtam az elején jó volt,szinte tökéletes,de utána elkezdett féltékenykedni ok nélkül,miközben ő nemegyszer adott rá okot,de viszont nem csalt meg vagyis én nem tudok róla.Szerettem és valahol most is hiányzik a jelenléte,de vannak olyan dolgok amiket nem tudok elfelejteni is azt hiszem soha nem is tudom majd és soha nem is mondtam még el senkinek,mert félek.Nem egyszer megütött mikor eldurvult a veszekedéseink,és párszor le is köpött,undorító tudom és nyilván mindenkibe felmerül,hogy maradtam vele,de így belegondolva vak voltam,ő volt az első,vele csókolóztam először,és próbáltam eldugni egy kis dobozba,hogy hát lehet hogy megérdemeltem,mikor vele voltam ezt gondoltam,amúgy remekül tud manipulálni,de mikor egyedül maradtam összetörtem mindig,mint egy mécses,nem érzem magam "nőnek",szüleim soha nem emeltek rám kezet,soha nem adtam rá okot,depressziós lettem miatta,úgy éreztem,hogy egy senki vagyok,megfordult számtalanszor a fejemben,hogy öngyilkos leszek,félek,hogy nem kellek senkinek sem,hogy egyedül vagyok,nincs szociális életem,teljesen magam alatt vagyok,de vele nem bírtam tovább lenni,nem tudom mihez kezdjek.Kérlek segítsetek

17l