Lányok (20+)! Melyiket tudnátok könnyebben megtenni? Lefeküdni egy vadidegennel pénzért, akiről semmi nem tudtok, vagy pénzért megölni egy olyan embert, akiről tudod, hogy pl. pedofil, szexuálisan molesztál nőket, gyerekeket, stb?

Nagyon bátran, határozottan állítjátok, hogy a 2. lehetőséget választanátok. Ebbe szerintem nem gondoltatok bele normálisan.

Ha ott lennétek most abban a pillanatban hogy megölnétek egy rossz embert, nyomban vissza is talpalnátok. Még ha nem is derülne rá fény a kilétetekre. Akkor és ott, lennétek döntésképtelenek. Ha még is megtenné valaki, egy örök életre benne maradna a tudat hogy kioltott egy életet, még ha az illető bűnöző is volt. Nem tudnátok ezzel a tettel együtt élni, hatalmas nyomást gyakorolna a tudatra. Aminek a vége az lenne, hogy beleőrülnétek vagy öngyilkosságba hajszolnátok magatokat.

Pl: egy háború során 100 katonából, 90 tétovázna. A leg elszántabb zsoldosok tudnak ölni. De néhányan nehezen tudnak belenyugodni ebbe a lelkileg megviselő helyzetbe. (pl. Idegen légiósok, Irakban állomásozó békefenttartók, )

A Mexico-i drog Kartell tagjait direkt nem írtam, azok szívbaj nélkül ölnek.

A pénz nem tudná elfelejtetni a bűntudatot.

24/24 Ez teljesen így igaz. Nekem is van 2 testvér ismerősöm akik jó pár évig szolgáltak a légióban. Hiába a vaskos köteg pénz a bankszámlájukon, nehezen tudják feldolgozni, hogy életeket oltottak ki. (sok ártatlanét is parancsra.)Ezzel nem tud a lelkiismeretük egykönnyen elszámolni.

Látom itt gyakorin rengeteg a tizenéves fiatal kis suttyó, akik kapásból rávágják hogy ők bizony ölnének.

Már attól telepakolnák a gatyát, ha egy alkalommal behívnák sorozásra, nemhogy mikor egy éles helyzetben kell helyt állni, akár nyílt terepen, akár egy rajtaütés alkalmával. Vagy ugye, mint a kérdésben, hogy simán ölnének-e. Leblokkolnának az adott helyzetben, pánikba esnének.

1. itt nőket kérdeztek. Nem tudom mennyire vagy járatos tőriből de volt itt már olyan leírás Magyar honban ahol annyira elkeseredett volt a harc, hogy a nők is beálltak a sorba. Akkor a várkapitány azt írta az esetről, hogy "egy magyar asszony felér 10 katonával", mert tudván, hogy a gyermekeik bajban vannak, az ellenségnek még a szemét is kikaparják, csakhogy lányaiknak ne essék bajuk, és a fiaik is épségben hazatérjenek.

2. A gyilkolás többféle képpen is történhet. Orosz történet, hogy a tél miatt a városba rekedtek a katonák és lakosság is. Mikor elfogytak a várost védő katonák akkor beállították a fiatalabb fiúkat. Nekik orvlövésznek kellett lenniük és messziről lelőni a lopakodó katonákat. Saját elmondása szerint nem érezte a tettének a súlyát. Nem embereket, hanem célpontokat látott csak.

3. Hogy ölni egyszerű. Viszont az utána levő lélektani dolgok valóban más kalapra tartoznak.

Ha nekem kell választanom ezek alapján ítélek:

1. van egy random férfi akinek bármely vágyát hagynom kell, hogy kiélje rajtam. Nos a helyzet az, hogy én nem vagyok egy fehérmájú nőszemély, így ha még az extra perverziókat le is számoljuk akkor is bőven van miért szenvednem. Ugyanúgy nem fogok tudni tükörbe nézni utána, és valószínűleg férfit is csak jó sok év múltán akarok a közelemben látni. (nem véletlen, hogy a luxusprostik vagy az egyetemi lányok csak pár évig élnek a testükkel. Hamar ki lehet testileg és szellemileg égni abban, hogy bábnak nézik az embert)

2. vagy egy férfi akiről TUDOM, hogy kislányokat molesztál, gyerekeket erőszakol meg... Ez már önmagában olyan súlyos bűn a szememben amire nincs bocsánat, pardon. Ha ilyen a tudomásomra jutna, az lenne a minimum, hogy éjjel egy sötét sikátorban addig verem (akár többet megamal is míg az életéért nem könyörög). Vannak olyan bűnök, amiket nem tudok megbocsátani. Hogy a gyilkosággal milyen lelki torzulásaim lennének azt nem tudom... de egy nemi erőszakot is ugyanúgy a haláláig hurcol az ember a lelkében, tehát a szextúrát sem tudnám megúszni lelki sebek nélkül.

Szóval pusztán elméleti alapon: a gyilkossággal jobban járok.