Most mit tegyek? Már ott tartok, hogy nem bírom nélküle.

Vezetni tanulok. Az oktatóm egy jófej pasi. Persze vezetésnél nagyon szigorú, de mindig annyira kedves velem a magánéletben. Megdicséri a kinézetem, megsimogat, de nem úgy mint a legtöbb "perverz" oktató, hozzá sem ér a lábamhoz. Fázott a kezem. Megfogta és felmelegítette. Az arcomhoz is hozzáérinti mindig a meleg kezét. Házas ember, és tudom, hogy nem szabad érzelmet táplálnom iránta, de nem tudok parancsolni az érzéseimnek. Végtelenül szomorú vagyok miatta. Soha nincs kínos csend, mindig elvagyunk egymás mellett. A házunk előtt sokat szoktunk beszélgetni, és akkor mindig közelebb hajol, és mélyen a szemembe néz. Váltani nem tudok, mivel agyondicsértem a szüleimnek is. Kicsit furcsa lenne nekik, és az oktatómnak se tudnék mit mondani miért váltanám le, mikor imádok vele lenni. Valószínű, hogy minden lánnyal ilyen? Így is néha túlzásokba esik, múltkor megfogta az állam. Nekem az elég intim szféra. Egy nős férfitől nekem ez furcsa. Szerintetek megfordult a fejébe, hogy ő meg én. Az én fejembe sokszor, de egyáltalán nem közeledek felé, max néha oldalba bököm. Egyébként 20 év van köztünk. Az sajnos rengeteg. Én 21 ő 41. A nyáron két fiú között bajlódtam. Többször sírtam álomba magam, mert kihasználtak. Tudom, hogy ha megfordulna a fejébe, ő is csak szexet akarna tőlem. Én persze nem mennék bele. Belegondolok, hogy a feleségeként ez hogy érintene engem, hogy a tanulójával kikezd, az elkeserítő érzés. De egy csók is olyan jól esne tőle, még soha nem vágytam így egy férfi csókjára sem. Kérlek ne írjatok olyat, hogy szétrombolom a családját, vagy hogy ez r*bancos viselkedés, mert nem vagyok az. Egyszerűen beleszerettem egy nős férfiba. Elfelejteni én csak új szerelemmel tudok, de hozzá kötődök, mivel a legzavarosabb korszakomból ő rántott ki, hogy kitüntetett az emberi szeretetével. Minden egyes nap, és éjjel hiányzik, mikor nem láthatom. A hangja, a nézése, az érintése. Minden.. ez már valami mánia.

21L / Budapesti (titkos autósiskola) ne is kérdezzétek. :)