Halt már meg valakiben a remény, hogy valaha tartozni fog valakihez? Változott azóta valami?

Hát... volt egy egy éves kapcsolatom, aminek bő fél éve lett vége. Nagyon mély volt. Habár nem voltunk szerelmesek, nem voltak gátlásaink egymás előtt, pillantásából tudtam előre a válaszát.. nem kerültem még ilyen közel senkihez, se baráthoz, se rokonhoz, se szerelemhez. Ő sem, ahogy mondta és ezt mind a mai napig elhiszem. Azt hittem sosem veszíthetem el, hogy kitartunk egymás mellett a végletekig, 125 éves korunkig.

De aztán megromlott a kapcsolatunk. Nem tudom, hogy pont hol kezdődött, de próbáltuk megoldani. Nem ment. Utólag sok dolgot másképp csinálnék, látom magamban az akkori hibáimat, ahogy ő is az ő akkori hibáit. Még néha beszélünk. Elszakadni nem tudunk, ha ő nem ír, én írok, aztán ő hív kávézni.. de nem tudjuk hányadán állunk egymással. Neki meggyőződése, hogy ami egyszer nem ment, az már nem is fog. Nekem meggyőződésem, hogy minden állandó változásban van. Ennek ellenére nem tudjuk egymást elengedni. Még nyár végén, a szakításunkkor megbeszéltünk egy randit február hatodikára. Az most lesz, csak hármat kell aludni. De nem megyek el, nem látom értelmét.

A legutolsó ötletem az volt, hogy három napra találkozzunk, filmezzünk, süssünk, tépjünk, igyunk, érezzük jól magunkat, hátha megindul valamerre a dolog. Hátha rájövünk mindketten, hogy nem kell a másik, vagy épp az ellenkezőjére. Mert ez így csak nyűg.

Na, a remény, hogy rajta kívül máshoz tartozni fogok, már rég meghalt. Nem vagyok szerelmes, mégis meggyőződésem, hogy vele lehetnék boldog, hogy hozzá szívesen mennék haza munka után, hogy őt még 50 év múlva is meg tudnám lepni, nem unnék rá.

Azóta sincs semmi, nem köt le más nő, volt már barátnőm ez idő óta, több futó kapcsolatom is, rengeteg nőt ismerek régről és ismertem meg az utóbbi időben, de egyikük sem köt le. Kicsit sem. Na, befejezésképp: bennem teljesen meghalt a remény.

Hosszú lettem, bocsánat, de jól esett leírni.

22f

Bennem már úgy 2-3 éve biztosan.Nem változott semmi,ugyanúgy egy nőt sem érdeklek,mint ahogy előtte sem.Mintha levegő lennék,vagy ott sem lennék igazából.

Már beleuntam abba,hogy mindig csak én futottam a nők után és kezdeményeztem nagyon sokat,erre pedig mit kaptam?folytonos elutasítást,megalázásokat.Akkor szerinted megéri?...

23/F