Utálom magam. Esélytelen így pasit találnom?

Mennyi idős vagy?

Nekem úgy tűnik hogy van önkritikád: ne áltasd magad hamisan azzal hogy értékes ember vagy. Fogsz találni férfit ebben biztos vagyok, de a szőke herceget fehér lovon elfelejtheted. Majd ha robban benned a szeretethiány bomba akkor valami suttyónak szülsz pár kölyköt aki aztán alkesz lesz és elválsz tőle. De addigra már benne leszel a korban: egy földön heverő pénzérme leszel akkora értékkel amiért senki nem fog lehajolni.

Utálhatnád magad a társaságomban is.

Lehetne kérni rólad egy fotót? Akár privátban is küldheted.

Vígasztaljon az, hogy nem léteznek értékes emberek. Az hogy nem kellesz senkinek, lehet pozitív is, hiszen nem használnak úgy ki. Aki unalmasságod, szánalomraméltóságod ellenére is akar tőled valamit,azt becsüld meg, az elejétől kezdve! Akkor lesz olyan barátod, aki megváltoztat...ha több akarsz lenni, mint most

Ha utálod magad, gondolom önagresszióra is hajlamos vagy, sajnálni magad, vádolni magad, stb. Az ilyen emberek általában agresszív párt vonzanak, akik szintén megalázzák, esetleg fizikailag bántják, mert az egyén ezt "szokta meg", hisz magával is ezt csinálja, úgy érzi, hogy nem szerethető és a párja részéről neki ez a bánásmód teljesen elfogadott. Szóval simán lehet, hogy lesz párod, de hogy abból nem lesz egy egészséges kapcsolat, az is biztos. De az emberek többsége nem abban él, szóval valakit ez sem zavar, csak legyen valaki, akiről úgy érzi, hogy szereti. Szereti maga helyett, a szülei helyett, a világ helyett. Lehet, hogy bántja, de szereti, s ezért sok mindent elnéz neki. Aki képes arra, hogy elfogadja és szeresse magát, az tiszteli magát, aki tiszteli magát, azt tisztelik mások, és sokkal könnyebben alakít ki egészséges párkapcsolatot.

Azért megérne egy találkozást, hogy tényleg semmi szerethető sincs-e benned.