Akik azt mondják, hogy soha nem lennének együtt olyan személlyel, akibe nem szerelmesek, és akihez nem vonzódnak nagyon szexuálisan, mit gondolnak errôl?

1. A vonzalom, szeretet attól még megmaradhat, ha az sem akkor meg teljesen normális, ha különválnak.

2. Bizonyos kor után már nem is nagyon akar az ember szexelni a másikkal szóval tök mindegy. 80 évesen már nem hagynám el a páromat.

Figyelj, mindenki máshogy éli ezt meg.

Így a 40-hez közeledve nem vagyok már egy mai csirke, de én sem tudnék olyannal lenni, akit testem lelkem nem kíván, a férjembe pedig a mai napig szerelmes vagyok így több év után is, csak ez a szerelem már nyugodtabb, mélyebb, de szó sincs arról, hogy két év alatt megszűnt volna, inkább erősödött. Ez nem olyan, mint mondjuk a baráti szeretet.

Külsőleg is változunk, de attól még ugyanolyan vonzónak érzem.

Rá úgy gondolok, úgy érzek iránta, mint testi, lelki társam iránt és ezt soha nem pótolhatná, vagy pótolhatta volna az, ha valakivel csak úgy összeállok, mert "egész jól kijövünk".

De ezt igazából csak az érti, aki már átélte.

Azt hittem, ezt a választ én írtam... - eloszor nekem is ugy tunt eskuszom, aztan rajottem en nem hasznalok ekezeteket (meg lattam a % sem passzol)

Vagyis csak megerositeni tudom amit 3as irt ;)

37/N

Én a mai napig szerelmes vagyok a volt férjembe. Sok év telt már el, mióta megismerkedtünk.

Az igazi szerelem nem múlik el, bár kétségkívül alábbhagy a lángolás.

Akit szeretsz, ahhoz vonzódsz is. Ez sem múlik el.

Ha valamiért vége a kapcsolatnak, mint nálunk is, túlteheted magad rajta, de mindig az illető lesz az a személy, aki bárhol,bármikor megdobogtatja a szíved.

Szerintem az itt írok összekeverik a szerelmet a kötődéssel. A szerelem nem alábbhagy, hanem tényleg elmúlik 2-3 év alatt. A kötődés persze erősödik.

Csak tapasztalatlan huszonévesek mondják azt, hogy nem lesznek együtt szerelem nélkül.

Ami a kort illeti, majdnem biztos hogy nem igaz, amit a kérdező ír. Az igaz, hogy egy 20 évesnek nem vonzó egy 60 éves, de egy 60 évesnek igenis vonzó lehet, ha ad magára. Sőt biztos vagyok benne, hogy ugyanez igaz 80 évesre is, ha fizikailag még bírják, láttam egy ilyen dokumentumfilmet erdélyi magyarokról.

"Szerintem az itt írok összekeverik a szerelmet a kötődéssel."

Nem, én például nem keverem össze, ismerem mindkét érzést jól. Valóban volt olyan barátom régen, akihez nem fűzött már szerelem, csak kötődtünk egymáshoz. A férjembe viszont szerelmes vagyok. Persze a kötődés is erősödik idővel, de a szerelem az már és nem feltétlenül múlik el 2-3 év alatt. Nálunk legalábbis egyáltalán nem múlt el.

Csak ismételni tudom, ezt csak az tudja, aki átéli.

3-as voltam.

Az tény, hogy egy kor után az emberek nem vonzók szexuálisan, hiszen öregszünk, de amit te felvázoltál, az valójában nem szerelem, legalábbis nem az a nagy szerelem, ami mindent felülír, inkább csak vágy, vonzódás, megszokás.

Anyai nagyszüleim szerelmi házasságban élték le az életüket, nem azért, mert megszokták, köztük tényleg szerelem van, nem az a rózsaszín köd, mint amit fiatalon tapasztal az ember, illetve egy kapcsolat kezdetén, hanem az az igazi mély, ami valódi szeretettel kapcsolódik össze, és összetartoznak. Minden kapcsolatban vannak nehézségek, változások, csak az összetartozó párok ezeket egy életen át meg tudják oldani békésen (és most figyelj, akkor is, ha külön válnak, mert mondjuk nem tudnak békében egy fedél alatt élni, mert olyan a természetük - egy ismerősöm szülei voltak így, nem volt nekik más, egyszerűen csak nem tudtak együtt élni, de a gyerekük nem sínylette meg, hogy külön váltak az útjaik, nem haragították egymás ellen, nagyon intelligensen intézték el, a gyerekükből meg gondoskodó, felelősségteljes, egészséges gondolkodású felnőtt lett).

Egyébként nem lehet mindent megjavítani, régen sem lehetett, nem azért válnak el és külön az emberek és jönnek össze mással, mert elmúlik a szerelem, hanem mert igazi szerelem soha nem is volt az ilyen esetekben. Az igazi kitart, azt érzed, az összetéveszthetetlen mással.