Mit tegyek, ha mindig a tanáraimba szeretek bele?

Na jó, eddig csak egyetlen tanáromba voltam igazán szerelmes, de amit iránta éreztem, az nem csak fellángolás volt, mert évekig tartott, és azután sem múlt el, hogy már megszűnt közöttünk a tanár-diák viszony. Persze csak plátói szerelem volt.

Jelenleg egyetemista vagyok, és most is van egy tanárom, aki felkeltette az érdeklődésem. Azt érzem, hogy őt is nagyon tudnám szeretni, és ez megijeszt. Az a gond, hogy nem szoktam ilyet érezni mások iránt, max. annyit állapítok meg maagmban, hogy az illető jóképű, vagy rendkívül udvarias, ilyesmi.

Már arra gondolok, hogy valami gond van velem, amiért eddig a tanáraim váltották ki beőlem az eddigi legkomolyabb érzelmeket. Vonz a kisugárzásuk, az intelligenciájuk, a stílusuk, egyszerűen minden. Ők tudnak igazán lenyűgözni.

Ja, és mindketten harmincasok és egyébként abszolút nem tetszenek az idősebb férfiak. Ezt csak ők váltják ki valahogyan.

Szerintetek hogyan felejtsem el ezeket a plátói szerelmeket? Azon kívül, hogy próbáljak ismerkedni, mert folyamatosan nyitott szemmel járok, de senki nem tetszik annyira, mint ők. A gimis tanáromra még mindig nagyon sokat gondolok, de szerencsére már nagyon régen nem láttam és valószínűleg nem is nagyon fogom. Az egyetemi tanárommal viszont rendszeresen találkozom, és félek, hogy ha így megy tovább, akkor túlságosan megszeretem majd.