Összejönnétek olyannal aki súlyos mentális zavarokkal küzd?

Volt ilyen kapcsolatom, nehéz volt, ugyanakkor nagyon boldog is volt, viszont a lány részéről nagyon igazságtalanul ért véget... Lehet a betegsége miatt, amit nem kezeltetett és alattomosan befolyásolta a döntését, lehet csak szimplán gyerekes volt nem tudom, de én a végén nagyon meg lettem bántva.

Az elsőnek teljesen igaza van: "Persze, ha törekszik arra, hogy kilábaljon belőle, és nem tőlem várja a csodát. Minden hozzáállás kérdése, ez önmagában nem lenne akadály."

Az őszinte szeretet és a segíteni akarás hatalmas erőt adhat mindkettőtöknek, de ha maga az, aki beteg, nem lép rá önszántából a valódi kilábalás lehetőségének útjára, akkor sajnos csak sérülés lesz belőle.

Sem mentális zavarokkal küzdővel, sem fizikai fogyatékossággal élőben. Toleráns és elfogadó vagyok mindenkivel, de párkapcsolatra attól még nagyon megválogatom, ki jöhet szóba. Elképzelem, ahogy mondjuk egy depressziós emberrel próbálok egy húron pendülni... Én, aki naivan idealista vagyok és rózsaszín felhőkbe burkolva látom a világot. Aha. Tök jól összeillenénk :D Vagy netalán egy szellemi fogyatékossal (tudom, nem mentális zavar, de na), a magam negatív számú türelmével. Bipolárissal még csak-csak, de ismételten, nincs türelmem, hisztis vagyok magam is, nem lenne hosszú életű, az egészen biztos.

Én magam sem vagyok tökéletes, eszembe sem jutna, de pont a tökéletlenségeim miatt van szükségem olyan társra, aki kiegyensúlyozott, kiszámítható, relatíve problémamentes, mert sajnos a saját agybajaim is nehezen kezelem, nemhogy máséval foglalkozzak... Akivel amúgy elméletileg a béke és nyugalom érzését kellene átélnem, akivel a megnyugvás szigetére kéne érkeznem, ha találkozunk, és nem folyamatosan azon aggódni, hogy most hisztériás rohamot kap hirtelen, vagy éppen az ereit készül-e vajon felvágni a fürdőszobában...