Jobban örülsz egy csinosabb/jóképűbb ember bókjának, mint egy csúnyábbénak?

Annak a bóknak örülök, amit olyantól kapok, aki nekem is tetszik. Minden bók bók, azokat nem szoktam annyira szeretni, amikor valaki mindenkinek bókol, mert azt kicsit üresnek érzem. Volt időszak, mikor többre értékeltem egy jóképűbb, népszerűbb ember visszajelzését, mert azt hittem ezzel én is inkább olyanná válok, mintha ugyanazt egy nem menő, csúnyácskától kapom. Azt hiszem vagyok már annyira érett, hogy nem így gondolkodom, viselkedem.

Egyszer régebben hallottam valakitől, hogy egy nőnek tudnia kell elfogadni a bókot, ennek megfelelően ha valami nem tolakodás, hanem tényleg bók, annak örülök, bárkitől is kapom.

Csúnya srácként nem szokásom bókolni senkinek sem, legfőképpen szép nőknek nem, mert nélkülem is megkapják az önbizalom-duzzasztó dózist. Viszont ha hébe-hóba nekem bókolnak, legyen az ne csak a külsőséget illetően (például munkaeredmény, vagy valami kreativitásból fakadó tett), azt senkitől sohasem fogadom el. De azt sem szeretem, ha valakinek szívességet teszek, és hálálkodik, esedezik előttem, s nem győzi megköszönni. Nem a köszönetéért tettem, amit tettem, hanem mert egész egyszerűen megtettem, kész. Nem vagyok kíváncsi az emberek jóindulat-illúziójába burkolt aljasságaira, kétszínűségeire.

A párom bókján kívül másé nem érdekel. A nagy része udvariasság vagy üres frázisok. Nekem nem erre épül az önbizalmam. Szólval pont nem érdekel milyen külsejű embertől jön.

Nem.