Aki betöltötte a 30-at úgy, hogy nincs se férje, se gyereke nem volt nagyon elkeseredve?

"ahogy telnek az évek egyre kevesebb esélye lesz, hogy összejön a gyerek?"

Olyan csak mással történhet...

Egyébként a meddőségi centrumoknak is meg kell élnie valamiből.

Miért menne el fölöttem? Baromi tartalmasan élek, boldogok vagyunk, kettesben is jól érezzük magunkat és van egy csodás hivatásom, ami egy életre célt ad a napjaimnak.

Nem hiszem, hogy túl nagy jelentősége lenne, hogy 29 vagy 32 évesen szülök-e gyereket. Egészségesen élek, káros szenvedélyek nélkül, minden ismerősöm szerint 25-26-nak nézek ki, annyinak is érzem magam kb.

És ha véletlen nem jön össze a baba, akkor is megtaláljuk majd, mit kezdhetünk magunkkal. A gyerek nekünk egy cél, de nem az egyetlen cél. Ha úgy alakul, úgy lesz.

Nem. Van olyan volt középiskolai osztálytársnőm, aki 30 éves koráig férjhez ment, gyereket szült, elvált, és ott maradt a gyerekkel, akivel az apja állítólag nem nagyon törődik.

Nem vagyok semmiről sem lemaradva, önzés lenne a gyerekkel szemben, ha csak azért, hogy ne csússzak ki az időből, gyorsan össze akarnék hozni egyet, mindegy, kivel. Akárkinek nem szülök, üres popsira nem akartam, és azért sokáig volt labilis a munkaügyi helyzetem a húszas éveimben. Úgy alakult, hogy 30 éves elmúltam már, mire azt mondhattam, hogy most már stabil munkám van.

A magánéletem sem volt stabilnak mondható.

Mire vállaltam volna gyereket? Nem lett volna jó, a gyerek érdekében.

Nem vagyok elkeseredve. Miért lennék? Mert nem szültem meggondolatlanul? Még van 10 évem legalább, amikor szülhetek. Ha nem jönne össze magától, akkor ott a lombik és hasonló módszerek.

Ráadásul könnyebben találnék párt magamnak így, mint egy húszas éveiben járó anya.

Főleg, hogy ránézésre senki nem mondaná meg, hogy 30 vagyok, szinte mindenhol elkérik a személyimet, a munkahelyemen sokszor tanulónak néznek... Szóval nem érzem annyira rossznak a helyzetemet.

Legyen elkeseredve az, aki végzettség és munka nélkül potyogtatja a gyerekeket a segélyre, a szülei vagy anyósék nyakára. Vagy akit a kedves férje 2 gyerek után hagy el, mert kitalálja, hogy ő még nem élt eleget, nem szórakozott eleget, és mégsem akart gyereket 22-23 évesen. Vagy akinek minden gyereke másik apától van, de egyikkel sincs együtt, és nem talál magának senkit, mert ugyan ki akarná más gyerekeit nevelni...

"Ha nem jönne össze magától, akkor ott a lombik és hasonló módszerek."

Milyen hasonló módszerek ? :-D

A "lombik" után csak a béranyaság, meg az örökbefogadás van... És nem kellene ilyen könnyedén beszélni erről a témáról, jó pár nőismerősöm van, aki keresztül ment ilyen mesterséges megtermékenyítéses tortúrán. Nem sok embernek kívánnám, mind testileg, mind lelkileg megterhelő, és nagyon nem 100 % a siker aránya. Harminc felett első gyermeket szülni, azért nagy lutri, nagyon sok szempontból.

Továbbá annyira imádom, amikor a drága hölgyek úgy beszélnek, mintha 30 alatt nem lehetne, normális körülmények közé, boldog családba gyermeket szülni. De lehet. Csak egyeseknek a buli, a pia, a dolce vita élet, az első, ami nem baj, de ne nyomjuk már ezt az álszent, legyen mire szülni baromságot. Aki akar, az megteremti a családjának, azt, ami kell, aki nem akar, az meg idióta kifogásokat keres.