Szeretet vagy szerelem? Melyik ér többet? Melyik tart tovább?

Szerelem! A szerelemből idővel nagyon erős szeretet lesz (mondjuk normális esetben pl. akik tizenéves házasok...nyilván nem repkednek már pillangók a gyomorban, de a világon a legfontosabbak egymásnak).

A "sima" szeretet nem hinném, hogy olyan erős lenne, és olyan tartós, mint a szerelem...

Ha a szeretet elmúlik vagy meggyengül, mi marad?

Én mindenképp a szerelemre szavazok...:)

A szüleim példája a mérce nálam...ők szerelemből házasodtak, és 33 éve társai egymásnak, és a mai napig úgy néznek egymásra, hogy látszik rajtuk, hogy imádják egymást...:)

Én néhány csalódás után egyedül voltam 4 évig, mire jött Ő, aki miatt érdemes volt várnom...:) és büszke vagyok magamra, mert nem alkudtam meg a sorssal...lehet már rég házas lennék meg gyerekem lenne egy olyantól, aki "ha nincs jobb, hát jó lesz ő is" kategória.

Nekem a szeretet ér többet, és szerintem tovább is tart. Anyukámat 22 éve szeretem, és többet ér nekem egy-egy fellángolásnál, amit nevezzünk szerelemnek, de ami egy évnél tovább nem tart, akár akarom, akár nem.

Persze a partnert is lehet szeretni, csak az a különbség, hogy az sosem lesz feltétel nélküli szeretet.

És anyukádat miért szeretnéd feltétlenül? Én is szeretem anyukámat, mert egy normális szülő, de ha egy szadista valaki lenne aki tönkretette a gyerekkoromat, és most is csak szégyellném inkább, hogy ő az anyám, akkor nem szeretném.

És egy szerelem se csak fellángolás jó esetben, hanem akár életed párjáról is beszélhetsz, aki jó esetben sokkal tovább veled lesz, mint anyukád.

Ha párkapcsolaton belül nézzük, szerintem a szeretet, de persze úgy, hogy szerelem volt előtte, és később időről-időre átszövi.

Ha valaki iránt csak rajongást, vágyat, vonzalmat stb. érzi, a komolyabb problémák könnyen összetörhetik az "illúziókat", és máris elhidegültetek. De ha ott a nagyon mélyről jövő őszinte szeretet, az érzés, hogy egy család vagytok, hogy vigyáztok egymásra, hogy ragaszkodtok a másikhoz, az már sokkal erősebb összetartó kapocs.