Gyerekek miatt együtt maradni lehet egy életen át?

Szerintem alapból gáz valakivel úgy kapcsolatot létesíteni, hogy nincs szerelem. Ezt a férjed tudja egyáltalán, vagy éveken át átverted ezzel?

Persze, hogy nem vagy boldog, ha nincs szerelem, és csak egymás mellett éltek...

Szerintem váljatok el, több okból is:

- így mindkettőtöknek esélye lesz arra, hogy új párt találjatok, szerelemmel,

- szerintem egyáltalán nem jó példa a gyerekeiteknek az, amit látnak rajtatok. Azt ugye tudod, hogy egy gyereknek az első hiteles női és férfi mintája a szülei? És ha boldogtalanságot és elhidegülést, esetleg hazugságot látnak, ők ugyanezt a példát fogják eltanulni és átvenni, alkalmazni az életükben, majd belebukni ugyanígy. Komolyan ezt szeretnéd nekik?

Ha nem vagy boldog, előbb utóbb még jobban befordulsz, szenvedsz, vergődsz, esetleg bekerül egy megcsalás a képbe, stb. Nem jó kilátások szerintem.

Nem éreznek semmit az érzéseidből --->ne áltasd magad ezzel. Max nem tudják megfogalmazni. De azt egy gyerek megérzi h ha vmi nincs rendben.

Ne nyomorítsd meg őket egy életre lelkileg.

Az, hogy házasság előtt megcsaltad, számomra egyértelműen jelzi, hogy már akkor sem volt a kapcsolatotok működőképes. Megcsalásra vetemedni általában az olyan emberek szoktak, akiknek hiányzik valami a kapcsolatukból, és ezt vagy képtelenek megbeszélni a párjukkal és közösen változtatni, vagy ha megoldhatatlan a probléma, akkor gyávaságból a könnyebbnek látszó utat választják.

Sajnálatból aztán összejönni valakivel megint szintén nem egy tiszta dolog számomra. A szakítás mindig fájdalommal jár, előbb-utóbb kiheverte volna.

Azt meg tényleg ne hidd, hogy a gyerekek nem érzik, hogy valami nincs rendben. Attól, hogy a gyerek kicsi, még nem hülye. Sőt azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ők még jobban érzik ezeket a dolgokat, mint a felnőttek, mert ők még nem magyarázzák meg agyból azt, hogy de biztos nem úgy van, biztos csalnak az érzéseim, stb., mint a felnőttek. Ők nem nyomják el magukban, érzik, hogy valami nem stimmel, sőt ha a helyzet nagyon súlyos, akkor simán pszichoszomatikus betegségeket is produkálnak maguknak. Ha nekünk nem hiszed, nézz utána pszichológiai könyvekben, feketén-fehéren le van írva.

Az ellentmondást se értem a kérdésedben és a hozzászólásodban: felteszel egy kérdést, mert bizonytalan vagy, majd azt írod, kész vagy így élni. Boldogság nélkül? Komolyan? Egy ember minden tettét azt vezérli, hogy megtalálja a boldogságot, vagy hogy még boldogabb legyen. Ezzel a lépéseddel viszont megfosztod saját magadat, a férjedet, és részben a gyerekeidet is ettől. Miért? Mert félsz kilépni? Félsz a változástól, vagy mitől?