Aki nőnek már van jogsija, nem keletkezik benne egy kis lenéző érzés, ha a férfinek nincs? Nem kocsiról beszélek, csak simán autóvezetési képességről.

Bennem nem. Valamiért az évszázadok alatt kialakult ez a tudat, hogy a férfinek kell mindig támasznak, erősnek, ügyesnek, okosnak lenni, míg a nő a családi hátteret biztosítja.

Számomra természetes, hogy a párom nem tökéletes. Neki nincs olyan végzettsége, mint nekem, neki nincs jogsija, nekem van, én több nyelven beszélek, többet keresek (ez csak elmélet). Engem az zavar, az vált ki belőlem ellenszenvet, ha a barátom irigy arra, amit elértem. Ha ő is ugyanúgy megcsinálhatná, de kifogásokat keres (az más ha nem teheti meg), vagy pedig legyint arra, hogy valamit elértem.

Az nem érdekel, hogy van-e jogsija, mert tudom, hogy manapság az nem kevés pénz, de az igencsak nagy pluszpont, ha mellé tud azért vezetni. Mivel engem is érdekelt nő létemre annyira a téma, hogy megkértem a tesómat, hogy tanítson meg még jogsi előtt, fura lenne, ha a pasim nem ilyen lenne.

Mellesleg eddig szinte minden palim járművekkel foglalkozott, szerelő, sofőr, oktató... én az ilyenekre bukok. Volt akinek minden kategóriára megvolt a jogsija. :)) Szóval én az a fajta vagyok, aki egy kamionost nemhogy nem hajt el, hanem alap szimpátiát érez vele.

Fú de le leszek pontozva.

Nekem számít. Nem nézek le senkit, de számít, mivel a munkámhoz eszköz az autó, egy nap alatt elég sokat vezetek, így a szabadidőmben örülnék, ha már nem kellene. Ennyire egyszerű és praktikus oka van annak, hogy szeretném, hogy legyen a páromnak jogsija.

Ezen felül jó a fairplay, vagyis ha elmegyünk valahova szórakozni, vagy akárcsak egy családi ebédre, akkor nem mindig én vagyok a sofőr. :)