Nők, most akkor léteznek nemi szerepek, vagy sem?

A kezdeményezés és a főzés, takarítás mióta egyenértékű? :D

Akkor főzök-takarítok csak én, ha a pasi meg eltart, ennyi. Ha mindketten dolgozunk, akkor nehogy már én csináljak meg mindent a házban, főzzek, vásároljak be, és még a gyereket is egyedül neveljem, azért ácsi :D

Én arra szavazok hogy általánosságban léteznek, de minden párra más érvényes.

Ha nincs gyerek és a férfi és a nő is dolgoznak, akkor elég furcsa lenne elvárni hogy a nő főzzön és takarítson. Mondom ezt háztartásbeliként :).

Az egyenjogúság nem azonos az egyformasággal. Egy normális kapcsolatban nyilván kialakul valamilyen munkamegosztás, amit remélhetőleg mindkét fél igazságosnak gondol, ha nem akkor az nem lesz egy hosszútávú kapcsolat. Van aki férfi létére szeret főzni, de ismerek olyan nyugdíjaskorú párt, akik soha életükben nem főztek, egyikük sem. Apám öregkorára teljesen rákattant a mosogatásra, azonnal elmosogat mindent, pedig régen esze ágában sem volt :).

"Elvárjuk hogy a pasi kezdeményezzen" - valahogy nem érzem azt hogy komoly súlya lenne egy kapcsolatban annak hogy ki kezdeményez. De nem is volt ebből soha problémám. Akikkel össze akartam jönni azok vagy kezdeményeztek maguktól, vagy egyértelmű volt hogy nem érdeklem őket, tehát sose kerültem olyan dilemmába hogy nekem kellett volna csinálnom.

#4

Van súlya, hogy ki kezdeményez... Kezdeményezni rossz - alárendelődsz a másiknak. És jön az hogy a lány csak királnyőként ücsörög és neked kell pukedlizni mint egy bohócnak... Ebből hogy lesz egyenlő kapcsolat?

"a lány csak királnyőként ücsörög és neked kell pukedlizni mint egy bohócnak... Ebből hogy lesz egyenlő kapcsolat?"

Mi akadályoz meg abban hogy kilépj egy ilyen kapcsolatból?

Kérdező, első, látszik, hogy meg se próbáltok belegondolni, mi is lehet a probléma, egyszerűbb a feminista nőket sz.@.rozni... pedig ha tényleg megértenétek, akkor nem keltene Bennetek ilyen indulatokat, és sikerülne egy normális, kiegyensúlyozott párkapcsolatot kialakítani és fenntartani.

Szóval. Nem tudom, hol találkoztál ilyennel, de számomra elképzelhetetlen, hogy ha egy pasi kezdeményez, akkor elkezdek sikoltozni, hogy "hímsoviniszta disznó". Ha odamész egy nőhöz, és ilyen reakcióval találkozol, akkor én - mint magát feministának tartó nő - azt tanácsolom, hogy hagyd ott a f@.szba, mert bolond. Ha egy ember h.ü.lye, az nem feminizmus-antifeminizmus függő, hanem egyénfüggő. Nyilván mindkét oldalon vannak idióták.

„A nemi szerepek akkor érvényesek ha a férfi számára hátrányosak (fizetéskor…” – Nem-nem-nem-nem-nem. Ismét csak magamból tudok kiidnulni. Az örök „Ki fizessen”-kérdés egyértelmű megoldása nálam (!) a felezés. Mindig minden esetben (kivétel a hosszú, évek óta tartó párkapcsolat, ott már nem sz.@.rozunk ilyeneken, hiszen együtt élünk, minden közös, a kassza is… az fizet, akinél éppen van pénz, és kész). A feminista szemlélet azt mondja, h azért jobb randin a felezés, mert így nem érzik azt a felek, hogy a nőnek nyújtania kellene valamit (fantáziára bízom) cserébe…

Az meg, hogy a férfi elvárja, hogy a nő mosson, főzzön, takarítson… na ez probléma, és valóban hímsovinizmus. Ez az 50 éves szemlélet nagyon is baxa a csőrömet, ugyanis 2016-ot írunk. Márpedig 2016-ban egy átlag család kétkeresős, és ahol mindketten dolgozunk, ott mindketten vegyük ki a részünket a házimunkából is. Ha a párommal kb. egyidőben hazaérünk a munkából, ő látványosan ledöglik a kanapéra, mer’ fáradt, én meg kezdem a második műszakot azon egyszerű oknál fogva, hogy nem nőtt plusz 20 cm a lábam közé, akkor azt gondolom, jogosan borulok ki. (Szerencsére jómagam ezen már túl vagyok, és normális párt találtam magam mellé, aki nem cselédnek, hanem társának tekint).

Ez nem azt jelenti, hogy sose főzök. Sőt, sokszor szeretek egy finom ebéddel kedveskedni a páromnak, mert szeretem. De a hétköznapok mókuskerekében, ahmikor ugyanannyi (esetenként több) időt töltök a munkahelyemen, mint ő, akkor nem lehet csak az egyik fél felé elvárás, hogy legyen főtt kaja, mer' te vagy az asszony. Ha ő és előbb haza, akkor ő főz, és kész (ő is szeret finom kajákkal meglepni, és érdekes, még nem lett impotens a fakanál rendszeres érintésétől).

A többi házimunkával ugyanez a helyzet: nem lehet csak az egyik féltől elvárni.

Természetesen létezik még az a verzió is, hogy a férfi képes eltartani a nőt, akinek nem kell dolgoznia. Ez még tovább bontható: a nő nem is akar dolgozni, mos-főz-takarít, minden csillivilli, nincsenek ambíciói, ez őt így tökéletesen kielégíti, és a férfi sem szakad bele a munkába, hogy ez az állapot fenntartható legyen, neki is jó így. –> mindenki boldog, minden király, a feministák se fognak nektek esni.

Vagy: a férfi közli a nővel, hogy neki a konyhában a helye, miközben a nőnek esetleg lennének álmai, vágyai, tanult is értük x évet egyetemen, de egy utolsó hímsoviniszta disznó mellett kötött ki, aki uralja a kapcsolatot, és közli, hogy a nő nehogymár önmegvalósítson, ezért a konyhában fog megrohadni, parancsra. Csak és kizárólag azért, mert nő, és ez a dolga. Tehát a felek nem egyenlőek, nyilvánvaló elnyomás van. Na, ez a k.u.rva nagy probléma, és ez ellen próbálnak tenni a feministák. Ez nem jelenti azt, hogy a feminista lenézi a htb-t, vagy szerinte ne szüljenek a nők, ha akarnak. Hanem azt jelenti, hogy a nők ne kényszerből legyenek htb-k, és ne kényszerből, társadalmi/párkapcsolati nyomásra szüljenek gyereket. A nők legyenek tisztában a lehetőségeikkel, annak tudatában szüljenek, hogy a gyerek=totális kiszolgáltatottság a férfinak (ami egy NORMÁLIS párkapcsolatban nem probléma!), anyagi függés, munkaerőpiaci hátrányok, stb., stb., stb. Legyenek tisztában a lehetőségeikkel, és szabadon dönthessenek.

A feminista szemléletnek „csupán” annyi a lényege, hogy a felek egyenlőnek, egyenrangúnak tekintsék egymást, mindkét fél vágya teljesüljön a kapcsolatban, és a nőknek is választási lehetőséget biztosítsanak.

:D Mondjuk szerintem a kezdeményezés nem egy lapon említhető a főzés-takarítás dologgal. A főzés-takarítással nálam a fűnyírás, favágás, kert-udvar rendbetartása egyenlő.

De egyébként neked mi bajod azzal, hogy a férfiaknak kell(ene) kezdeményezni? Szerinted az lenne a normális, ha csajok mennének oda a pasihoz a buliban, hogy "helló szépfiú! meghívhatlak egy italra?" vagy mi? Nem gondolod, hogy ha már a kezdeményezés sem megy....akkor valami nem stimmel a férfiassággal? Mert én azt gondolom, hogy az a pasi, aki még próbálkozni sem a nőknél...nos, az nem igazán férfi.