Lányok/nők! Miként reagálnátok egy ilyen nem mindennapi, esetben?

Előre két dolgot szögeznék le:

1. Nem párkapcsolatot szeretnék sőt... még csak randira sem szeretném hívni az illető lányt. Azért ebbe a kategóriába szerepeltetem a kérdést, mert aránylag sokan olvassák és talán ide illik a legjobban.

2. A kérdést nem véletlenül így tettem fel. Én eldöntöttem, hogy el fogom küldeni a válaszlevelemet, tehát nem bátorításra van szükségem, csupán ezt egy érdekes, vicces, nosztalgikus szituációnak tartom, melyet meg szeretnék osztani a lánnyal és veletek is és érdekelne, hogy ti milyen módon reagálnátok (nevetés, kiakadás, beszélgetésbe elegyedés, csodálkozás és pletyka, semmi hatás..... negatívum-pozitívum, hasonló rövidebb-hosszabb szotrik egyaránt jöhetnek :) )

Sztori: 4-5 éve, nyári diákmunka keretein belül pénztárosként dolgoztam egy gyorsétteremben. Egyik nap bejött két lány (barátnők), akik szemmel láthatóan szimpatizáltak velem, mosolyogtak rám. Amikor sorra kerültek viccelődtem, hülyéskedtem velük és nagyon röviden elbeszélgettünk. Végül poénból adtam nekik "gyerekeknek való, kötelezően osztandó" idétlen napellenzőt, aztán pörgött tovább a munka szolgáltam ki vendégeket. Ők leültek, szinte már el is felejtettem ezt, majd mikor készültek elmenni odajöttek hozzám és a kezembe nyomták ezt a napellenzőt, aminek a hátoldalán ott volt két név és a telefonszámok (mire megfordítottam már leléptek). Nem vagyok az a srác, aki így felhív bárkit flörtölési, randira hívási céllal, mert azért valljuk be idegenek voltak és ami még fontosabb, hogy akkor még volt komoly barátnőm is.

Ezt az egészet tehát szépen elfelejtettem - egészen tegnapig -, ugyanis elkezdtem az facebook leveleimet szelektálni, törölgetni és az egyéb üzeneteim között megtaláltam az egyik lány rövid levelét, amiben rákérdezett, hogy én voltam-e az a srác.... A dolog pikantériája és magának a kérdésnek a gerince is az, hogy ezt közel 4 évvel ezelőtt írta és én most fogok neki válaszolni. (Mivel nem vagyunk ismerősök, nem vettem észre, hogy írt.) A válaszlevelemben semmi kompromittáló, "udvarlósdi" nincs, csak nosztalgikus hangulatom lett, jó volt ezt feleleveníteni, jó szívvel gondolok erre az élményre és szeretném ezt vele megosztani, mivel ő is része volt és én úgy fogom fel, hogy ezt ő is boldogan, nevetve fogadná. Továbbá mindenkinek, minden levelére szoktam válaszolni és most kellemetlen érzés ért el, hogy neki - ugyan nem direkt , de - nem válaszoltam.

Precízebben a kérdés: Ha évekkel ezelőtt bármilyen jellegű üzenetet küldtél/jelzést adtál egy neked csak futólag, vagy akár hosszú ideje tetsző pasinak, aki önhibáján kívül csak most reagál, hogy kezelnéd, mit váltana ki belőled? :)

Tudom, hogy kicsit szokatlan a kérdés és ritka az élethelyzet. Próbáltam körülírni egy (számomra) vidám emléket, érzést.

Köszönöm a hasznos, vicces/komoly válaszokat! :)