Igaz hogy aki nem akar családot, gyerekeket, azok jól elvannak még fiatalon és sokszor középkorúként, de aztán 50-60 évesen bánni kezdik hogy nem vállaltak gyereket?

Ha csak az időskori ápolás az érv, akkor félre lehet tenni azt a pénzt, ami egy gyerekre elmenne és máris nem gond, abból lehet ápolót fogadni. Egyébként pl. az evangélikus egyházban is van olyan alapítványi működtetésű rendszer, ahol ha kérsz segítséget, napi 1,5 órára eljön valaki, aki segít, amiben kell, elkísér a sarki boltba, ... Annyit a saját gyerekeimtől sem várnék el. Ha pedig napi 24 órás felügyelet kell, azt végképp nem a gyerekemtől várnám el. Előbb ugranék ki az ablakon, minthogy azért hagyja ott a munkáját és áldozzon rám 5-10 évet, hogy ápoljon...

Szerintem sokkal inkább az a kérdés, hogy lelkileg megbánja-e. Hogy magát az élményt kihagyja.

Ha ez így is van,akkor sem kellene gyerek.

Szerintem az élet akkor a legjobb,amíg fiatal vagy.

És az a biztosabb.

Mi a garancia arra,hogy megéled az 50 feletti létet?

Semmi.

Csak azoknak rossz idősebben is az egyedüllét,akik baromi szegények,csórók.Na,akkor tényleg rossz lehet.

De szerintem a legtöbb nagyszülő is max 1-2 óráig viseli el a bömbölő kisgyereket,utána már nem kellene nekik.

Amúgy meg akinek semmi öröme nincs az életben,se hobbija,se érdeklődési köre az egy elég üres ember.

Gyereket nem azért kellene vállalni,hogy kezdjünk valamit magunkkal.

Nagyon önző,rossz dolog ez a gondolkodás.

Sok ilyet látni,ahol a szülő nem akarja elengedni,szinte rácsimpaszkodik a felnőtt gyerekére,nem hagyja,hogy a maga életét élje,mert ő unatkozik.

Kiskutyát sem azért tartunk,mert milyen aranyos,azzal kötelességek is járnak.

Aki fiatalon nem szereti,nem bírja a gyerekeket,azt meg az ég mentse meg idősebben tőle.