Mit tegyek? 20F

1 hónapja kezdeményezett nálam egy régről ismerős lány. Beszélgettünk, találkozgattunk. Nagyon rám volt kattanva, annyira látszott rajta, hogy kapcsolatot szeretne velem, hogy kicsit ki is ábrándultam, hogy ez ilyen könnyű volt. Aztán egyszer találkoztunk, teljesen beleestem. Alapvetően is tetszett, már az elejétől, de azután a találkozás után nagyon megkedveltem a személyiségét és külsejét is. Ezután közöltem vele másnap, hogy hiányzik és, hogy nagyon megkedveltem. Már úgy voltam vele, hogy úgyis együtt vagyunk, mert volt többször is csók meg minden, már csak annyit kellett volna, hogy mondjak, hogy rendben, együtt vagyunk. Ezt ő mondta, hogy rajtam áll. Következő találkozáskor akartam ezt mondani, de eltolta a találkát. Azóta van ez, hogy folyton flegma, nem lehet vele úgy beszélni, mint régen, totál hideg hozzám. Nem értettem mi van, ezért kérdezgettem és tettem neki a magatehetetlent, mert tényleg, nagyon hiányzott. Aztán közölte, hogy ne siessünk, várjunk még.. Értitek? Teljesen beleestem, erre közli, hogy várjunk. Hülye fejjel, még rátettem egy lapáttal, mondtam neki pár rossz dolgot magamról és folyton írogattam neki. (Sosem volt velem ilyen szintű fellángolás, ezért csináltam..) Ugye abbahagyta azt a nagymértékű kötődést, teljesen hideg lett, egy darab szívet vagy hasonló, jelzés értékű dolgot sem írt vissza, tőmondatok, pár szavas válaszok, mindenre..

Azóta nem írogatok neki, úgy csinálok, mint az elején, amikor még nem éreztem semmit vele kapcsolatban. Néha rám írt, nem nagyon írtam neki, mert vártam, hogy találkozzunk, erre "elfelejtette". Nyilván. 2 hete már, hogy nem találkoztunk és, hogy nagyon keveset beszélünk. Nem is nagyon akarok vele chaten beszélni, mert nincs türelmem a félmondatokhoz és egyszavas válaszokhoz.

Egész nap a fejembe jár, a héten találkoztunk volna, de beteg lett, de azt mondta, hogy, ha addigra jobb lesz, akkor fogunk és meglátja.

Nem akarom ezt.. Nagyon rossz, hogy rajta kívül más sincs a fejemben, erre, amikor megnyílok felé, hátatfordít. A legrosszabb az egészben az, hogy nem tettem semmi rosszat, sőt, csak önmagamat adtam, ami nagyon is bejött neki, erre elkezdek érezni valamit és szinte ő "dob" engem.

Mit tegyek már? Próbálok más dolgokkal foglalkozni, de nem tudja semmi elterelni a figyelmem és láthatjátok, hogy, ha bevallom mit érzek, akkor még jobban el vagyok taszítva. Nem értem ezt, hogy miért volt velem olyan az elején, le sem tudtam vakarni, most meg.. Mit csináljak? :'(