Ki érezte már azt, hogy nincs kedve újra és újra lefutni a köröket?

Én, én én! :D

Az a legnagyobb probléma, hogy legtöbbször a nők elvárják, hogy ügyeletes bohóc legyen a férfi. Köszi, nekem erre nincs ingeremciám. Pörgetnéd magad, a végén meg kiderül, hogy egy újabb vészfasz áll a sorban előtted. Tudod, intelligens férfinak nem egyszerű manapság lenni, mert aki intelligens, az észrevesz olyan apró idegesítő dolgokat másoknál, ami az átlagembernek nem igazán szúr szemet, nem tűnik fel neki.

Egyéb iránt én annak a híve vagyok, hogy valami közös élethelyzet hozzon össze a nővel, mert erőltetettnek gondolom ezt a mesélj magadról című sztorit. Mintha bármilyen tény, történet vagy szituáció el tudná mondani az emberről azt, hogy ő ki is valójában.

Plusz, nincs ingerenciám ahhoz, hogy felépítsek egy bizalmas kapcsolatot valakivel. Legalábbis jelenleg ezt érzem, mert bizonyos régebbi dolgok miatt már nehezemre esik megbízni akárkiben is. Önmagamban sosem kételkedem, megbízom magamban, nem csapok be senkit és saját magamat sem, de ahhoz, hogy egy hozzád hasonló hiteles embert találj, szerintem annyi esélye van, mint mókusnak az erdőtűzben. Unom, hogy mindenki be van sérülve a végletekig, és tőlem várná azt, hogy kivigyem az elefántcsonttornyából. Neeeeem. :]

"Szadista üss meg!"-mondja a mazochista

Mire a szadista-"Neeeem ):)"

Vmi ilyesmi utolsó? :D

Én egy ideje ezt érzem. Vagyis tavaly óta.

Belefáradtam az újra és újra próbálkozásokba, a hazugságokba, becsapásokba. Most úgy vagyok vele ha megakar ismerni valaki ismerjen meg, de én nem indítok ilyen szituációt.