Rossz tulajdonság, ha az ember nagyon alkalmazkodó?

Nem hallottam még erről a kaméleon személyiségről, lehet igazad van. Egyébként nem mondanám, hogy teljesen átalakulok a másik emberré, mert önmagam maradok, csak a stílusát magamra igazítom és azt adom vissza. :D Pl hogy ha valaki nekem sokat mesél a motorokról, én is beleásom magam, hogy megértsük egymást, de persze csak ha érdekel maga az ember, mert máskülönben nem. :D Szóval beleásom magam a dolgokba, használom a másik szavait, amiket néha átalakítok a saját számra, és így feljutok kb a másik szintjére, vagy még feljebb, de ilyenkor már tényleg ellenszenvesek lesznek az emberek és alig akarnak beszélgetni. :( Pedig nem direkt csinálom, csak hogy jó legyen. :D Másik példa, hogy beszélgettem egy csúnyán beszélő lánnyal, akitől szintén átvettem a szokásait, sőt, még talán durvábbra is fogtam, pedig alap járaton nem ilyen vagyok, de mégis sikerült, és ez nem tetszett neki, mert hogy én milyen alpári ember vagyok. :/ Pedig tőle tanultam...

Egyébként igen, mondhatni kevés emberrel tudok úgy igazám szót érteni, és emiatt néha egyedül érzem magam, dee azért megvagyok. Csak ez kicsit fura, mintha akikkel beszélgetnék, nem szeretnének tükörbe nézni úgymond. :/

Na igen, azt hiszem ez a ráhangolódás találó szó erre, sokszor mikor valaki jókedvűen kezd velem beszélgetni, szinte rögtön nekem is jó lesz a kedvem, :) erről mondjuk a horoszkópom is írt, bár tudom, sokan nem veszik ezt figyelembe. Ami ég érdekes, hogy egyfajta versenyszellemről is írnak, ami engem mint skorpiót, rendkívülien meghatároz, és hiába nem tartom ezt valósnak, mégis sokszor azt veszem észre, hogy még kimondatlanul is igyekszem lenyomni a másikakat. :D

Egyébként nem tudom, mennyire vagyok tisztában önmagammal, mennyire ismerem saját magam, csak egy valamit tudok, hogy amire szükségem van, azt megszerzem, hiába tűnik lehetetlennek, elérhetetlennek, nem érdekel mennyi időbe telik, megtalálom a módját, hogy hozzájuthassak. :)