A pártok egyedül is megy ide oda vagy csak veletek?

Szerintem is! :)

Természetesen kellenek azok a külön utak. Nem kell mindig összenőve lenni, vagy kalitkába zárni a másikat.

Szerintem is kell az hogy külön is töltsünk időt. Nekem is vannak barátnőim a páromnak is vannak haverjai. Mindketten ismerjük egymás barátait ha ilyen nagyobb összejövetelt csinál a párom arra el szoktam menni én is de amikor pl kanbuli van akkor nem hív, de ha hívna se mennék el nem kellek én oda. Ugyanígy ha én megyek el a barátnőimmel szórakozni nem akarom hogy a párom velem legyen mert tudom hogy csak végig unná az egészet, vagy ha nem is unná végig akkor sem tudnánk úgy beszélgetni a csajokkal mintha nem lenne ott. Nagyon szeretem a páromat és megbízom benne ugyan így van ez fordítva is. Az nagyon rossz ha az ember teljesen megszűnik önmaga lenni és csak a párjával együtt bír létezni, hiszen ha netán valami miatt vége a kapcsolatnak akkor sokkal nehezebb abból talpra állni utána. Ráadásul én baromira romantikus alkat vagyok és szeretek sok időt együtt tölteni a párommal, de megbolondulnék, ha nem csinálhatnám a saját kis dolgaimat egyedül. Mondjuk ez valamilyen szinten egyéniség függő is. Ha két ember ilyen szintű függés mellett is jól tudja érezni magát és normálisnak tartják végül is az is elfogadható.

22/L

Szerintem kinek mi az igénye. Néha szoktunk egymás nélkül lenni, de az nem olyan, nekem a barátnőkkel együtt töltött idő alatt is hiányzik a párom, és nem tudom olyan felszabadultan és jól érezni magam, mintha ő is ott lenne. Ahogy ő is, akármikor elmegy nélkülem valahova, folyton ír meg hívogat, hogy de hiányzom neki és jobb lenne, ha én is ott lennék- nem muszájból, én olyankor teljesen békén hagyom, ez teljesen önkéntes alapon működik.

Együtt élünk, de nekem speciel a munkahelyemen töltött idő bőven fedezi az igényem a "külön életre", kifejezetten rosszul érzem magam, ha pl egy hétvégére hazautazok a szüleimhez és nem találkozunk két napig. Vagy nemrég barátnőkkel mentem egy hétvégére a Balatonra, nagyon szép volt, nagyon jó volt, de közel sem volt olyan jó, mintha a párom is ott lett volna.

Ez szerintem mindenkinek attól függ, hogy mennyire van igénye, nyilvánvalóan nem lehet mindenki ugyanolyan, a fontos igazából csak az, hogy a pár "együttlevési-igénye" azonos legyen, egyébként meg az egyik fél azt érzi, hogy a másik megfojtja a ragaszkodásával, a másik meg ridegnek és elutasítónak találja az egyiket. Mi jól érezzük magunkat egymás seggében lógva már több éve, és hiányzik, ha nincs így, de sok olyanról tudok én is, akiknél ez az őrületbe kergetné őket.