Fiúk, lányok! Nektek mennyire számít a külső egy tízes skálán?

30-35 éves kor alatt jellemzően a külső határozza meg a vonzalmat. Erről kár vitázni, evolúciós okokból így van, akár tetszik, akár nem. Hiszen addig nem is igazán tudjuk megfogalmazni magunknak, hogy melyek azok az emberi tulajdonságok, amelyek bennünk csak pislákolnak, és az imádott partner által teljesednek ki. (Ismerős a mondat, ő az én jobbik felem?)

A fent említett életkor körül az ember belátja azt is, hogy a szépség bizony mulandó, és vannak más, sokkal fontosabb értékek is az életben. Továbbra is megmaradnak persze az alapvető külső követelmények, amik teljesülése nélkül szerelemre sem tudunk lobbanni, de már befelé is figyelünk. (Kéretik itt nem emlegetni a távkapcsolatokat, mert az merőben más tészta.) Amikor elmúlik a lángolás, csillapodnak az érzelmi világégések, és elillan a rózsaszín köd, akkor kezdjük látni azt, hogy a megszerzett partner mennyire felel meg a belső által támasztott követelményeknek. Ennek hatására vagy mélyül a szerelem, vagy csalódunk, és megsebezve kilépünk a kapcsolatból. (Sokan itt rontják el, mert nem akarják belátni a tévedést, és beleragadnak egy semmitérő kapcsolatba.)

A 40-es férfi fura szerzet, erről külön könyvet lehetne írni, ezért ezt most hagyjuk is! A lényeg az, hogy innentől kb az a mottó, hogy nem a legszebb nő kell feleségnek (ez nem igaz a szeretőre) hanem aki a legszebbé teszi az életedet.

Szerintem mindkettő egyformán fontos. :) A külső azért, mert azt látjuk meg először a másikon, és aztán ismerjük meg. A külső alapján vonzódunk egymáshoz. A belső pedig megadja a kapcsolat lényegét. A belső alapján találjuk meg azt az embert akit a lelki társunknak nevezhetünk :) 10/5

17/L