A parotokkal maradnatok ha történne vele valami?

Nem, mert nem tudnék ilyet elviselni.

Várom a 0%-ot az őszinteségért.

27/F

Legtöbben azt mondják, hogy igen, vele maradnának. Három ilyet ismerek. Két éven belül, mind a hármat ott hagyták.

Én, ezt meg értem. Nagy lelki teher ez.

Nem tudom. Úgy érzem, nem bírnám egy életen át vállalni, hogy pl. öntudatlanul fekszik és ápolom.

Ha nemi betegséget vagy pl. AIDS-et kapna mástól, mert megcsalt, akkor elhagynám.

Annyiszor mellette voltam már, mikor xarba került, azt is megoldottuk. Nem hiszem, hogy pont akkor hagynám ott, ha beteg lenne.

Főleg úgy, hogy voltam a másik oldalon: tőlem akkor vált el a férjem, mikor beteg lettem, és a legnagyobb szükségem volt lelki támaszra. Én ezt nem csinálom meg senkivel.

Gondozó leszek,egy ilyen nem gátol meg.

Főleg,hogy gondolom, ha már az illetővel vagyok,akkor szeretem is. Azt meg nem dobom csak úgy el.

Számomra a párom nem pótolható, helyettesíthető, lecserélhető. Őt szeretem, a tulajdonságainak az összessége miatt. Ha bármi történne vele, akkor is őt szeretném.

Lehet, hogy másvalakivel könnyebb lenne, mert ép és egészséges. Könnyebb, de nem biztos, hogy jobb. A párommal millió dolog köt össze, sok nehézséget oldottunk már meg közösen, sok közös élményünk volt, ami összekovácsolt. Már nem csak "te" és "én" létezik, hanem "mi" is. Ez az, ami egyszerűen nem pótolható. Egyszerűen úgy érzem, hogy több vagyok vele, általa, mint nélküle.

Szóval nem, nem hagynám el.

Igen.

De az őszinteséghez hozzátartozik, hogy valahol mélyen szenvednék, ha például nagyon súlyos károsodása lenne és folyamatosan ápolni kéne. Viszont nekem is pokolian esne, ha a legnagyobb szarban hagynának ott.