Fél éves kapcsolatban eljegyzés normális?

Én hiszek abban, hogy ha megtalálod azt a férfit,akivel minden klappol,az hamar kiderül. Nem volt még olyan érzésed, hogy mintha egész életedben ismerted volna a párod, vagy hogy már az elején mindent tudnál róla?

Hát vannak ilyenek.Nekem is volt már ilyen. Ritka az ilyen tényleg. Gondolom félted az ismerősöd, hogy rosszul dönt, de az ő élete tudod...

Manapság ez egyáltalán nem gyakori! Sokan terhesség miatt házasodnak.Igaz attól még működhet.

#2 vagyok

Én tényleg megértelek, minimum két év kapcsolat amiből legalább egy év együttélés (kettesben!) nélkül senkinek nem mondanék igent. A rokonok miatt ne aggódj, a nővérem esküvője után velem közölték ismerősök, hogy akkor most én jövök - ezek az emberek azt sem tudták, hogy kapcsolatban vagyok-e. Egyszerűen idősebb néniknél szokás ilyeneken pletykálkodni.

A kérdésre visszatérve, én nagyon megnézném egy ilyen hamar házasodott pár első nagy "Ó" pillanatát, azaz amikor rájön hogy az illető nem is teljesen olyan, amilyennek képzelte.

#5

Nem akarok kötözködni mert alapvetően egyetértek, de szerintem nincs olyan, hogy a másik olyan, mint "amilyennek képzeltem". Elfogadom a hibáit, szeretem a jó tulajdonságait, de "álompasi" és "álomnő" nincs...

#7

Semmi gond, valószínűleg én nem fogalmaztam elég világosan. Itt nem arra gondoltam, hogy az ideálishoz nincs közel, hanem hogy fél év elég kevés, hogy a másikat teljesen megismerd. Az első pár évben előkerülnek olyan szokásai, tulajdonságai, elképzelései a másiknak, amit korábban nem gondoltál. Jó esetben ez csupa pozitív dolog, vagy kicsit idegesítő de elviselhető (visszateszi a hűtőbe az üres tejesdobozt), rossz esetben viszont olyasvalami, ami miatt az egész párkapcsolatod átgondolod vele (munkakerülő, vagy a középkori kínzási módszerek megszállottja, minden nap az anyja öltözteti, stb.). Szóval ilyesmire gondoltam, hogy egy ilyet hogyan vészel át egy házasság.