27 évesen még nem volt barátnője?

Egész életembe gátlásos személyiség voltam. Visszahúzódó nagyon, olyan anyám asszony katonája. Mivel van roma szomszédunk, így voltak a közelembe roma lányok is.

Állandóan pesztráltak, bántottak, piszkáltak.

Nem is közeledtem soha a lányok felé.

21 évesen bár lett barátnőm, de nem az én korosztályomból.

15 volt a lány, másfél hónapig voltunk együtt, semmi nem történt köztünk.

Aztán 23 évesen egy 18 évessel, de ezt inkább hagyjuk, mert nem is nevezhető kapcsolatnak, még csak egy kicsit sem. Mivel egy hétig tartott.

Aztán az utolsót meg meg sem említem. 25 voltam. 1 évig tartott.

De én is olyan vagyok, aki nem tud beszélgetni a lányokkal, sajnos kong a fejem az ürességtől

Egész életembe a játékokon kívül semmi nem érdekelt.

Nem szerettem olvasni soha, híreket se néztem soha, ezek a dolgok valahogy engem hidegen hagytak.

Hát nem tanultam meg senkitől, hogyan is kell az emberekkel beszélni.

Igazából ha nem lettem volna picit bátrabb 21 évesen, 23 évesen illetve 25 évesen, akkor lehet ma én is ott tartanék, hogy 28 évesen egyedül, szüzen.

Viszont ma ott tartok, hogy két éve egyedül és szilveszterkor is egyedül leszek.

Lehet, hogy nem akart bárkivel összejönni, mert nem akar csak azért nőt, hogy elmondhassa neki van, de nem tetszik neki annyira. Nálam ez a helyzet eddig sajnos még nem volt olyan lány akivel kölcsönös szerelem kialakulhatott volna.

Már találkoztatok? Ha igen eddig, hogy sikerült?