Találhatok még egy ilyen lányt mint amilyen a barátnőm volt?

Szívem szakad meg, hisz még folyamatban van a szakítás.

Elcsesztem a kapcsolatunkat, nem vonzódik már hozzám. 2.5 éve voltunk együtt, nagyon nagyon sokáig nem mutattam ki az érzelmeim és ebbe belefáradt. Érthető. Én pedig most gebedek meg, hogy már késő bármit is tennem, pedig megőrülök érte.

Pár szóban: nem iszik, nem dohányzik, rendezett családból való (szülők együtt vannak, középosztálybeliek), nem jár bulizni, ad a külsejére ápolt haj, körmök. Figyel az alakjára. Belső: a végtelenségig odaadó, kimutatta a szeretetét felém, amit én valahogy akkor nem értékeltem.

Míg szeretett soha nem nézett, és nem is érdekelte más férfi.

Nagyon bánom az egészet, most úgy érzem mintha a szívem tépnék ki, hogy látom mennyire közömbös már felém.

Annyi mindenben egyezett a gondolkodásunk, az értékrendünk, sosem gondoltam volna hogy létezik ilyen lány.

25 vagyok, ő 24. Párszor megfordult a fejembe hogy jövőre megkértem volna a kezét.

Sosem feledkeztem meg az év/hófordulóról, készítettem neki meglepetés vacsorát, gyertyafényest alkalmanként.

De egy dolgot nem tettem meg: nem viszonoztam nap mint nap az összebújást, a szeretet amit adott, sokszor "lehurrogtam" az ő dolgait, mintha nem lennének fontosak, nem hallgattam meg a problémáit.

Így tulajdonképp én kergethettem más karjaiba, én tehetek mindenről. Bár azt mondja hogy nincs senki, csak kihűlt már a dolog felém.

Egy darab sz//*rnak érzem magam, nulla férfinek, lelki roncsnak. Most jön a neheze: a családom is nagyon kedvelte, szerették, és most oda kell állnom a karácsonyfa alá, hogy ez van.

Köszi aki elolvassa. Félek, hogy egy csillagot veszítettem el, a saját ostobaságom miatt.