Ezen az oldalon, miért erősítik annyira ezt a hasonló a hasonlóval elvet?

Én sokáig egyetértettem veled, egészen addig, amíg nem lett egy olyan párkapcsolatom, ahol az "ellentétek vonzzák egymást" maximálisan megvalósult. SEMMIBEN nem hasonlítottunk. Más volt a zenei ízlésünk, az érdeklődési körünk, halvány átfedés sem volt a hobbik között, a közös filmnézés is fél órányi szemezgetéssel telt, mert az sem stimmelt. Az életfelfogás (érted, egyik balos, másik jobbikos, már nem oké), a jövőről alkotott kép, végzettség, munkahelyi elképzelések, SEMMI. Ő talán egy kicsit jobb pasi volt, mint én nő, de szerintem én meg okosabb voltam nála, de műveltebb biztosan, és ez engem rendesen zavart is- olyan dolgokat kellett megmagyarázni, esetenként átfogalmazni, ami nekem teljesen egyértelmű volt. Ez még egyszer-egyszer oké, na de a mindennapi beszélgetésben, folyamatosan, hónapokon keresztül??? Belefárad az ember.

A kapcsolat amúgy jól indult, amíg még a lelkesedés tartott, viccelődtünk is, hogy mennyire mások vagyunk, és hogy milyen jól kiegészítjük egymást, kb jin és jan. Aha, persze. Amint elmúlt a rózsaszín köd, a kapcsolat másból sem állt, mint veszekedésből. Akik ennyire nem illenek össze, azok összecsiszolódni sem tudnak. A mindennapokban folyton azon próbálkozni, hogy ne hulljon szét az egész a fenébe, az nem egy egészséges élethelyzet. Ez egyébként mindenen meglátszott- akkoriban még egyetemre jártam, így a tanulmányi eredményem is jelentősen leromlott, a barátaimmal sem voltam annyit, mint kellett volna/szerettem volna, mert azon törekedtem, hogy életben tartsak valamit, ami eleve halálra volt ítélve.

Nem bírtam ezt túl sokáig, bevallom. Azóta összejöttem egy olyan emberrel, aki gyakorlatilag én vagyok, csak férfi kiadásban. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus. Nem folyamatos küzdelem, hanem magát viszi előre. Esetében már azokkal nem értek egyet, akik azt mondogatják, hogy egy kapcsolatért folyamatosan küzdeni, tenni kell. Nálunk valahogy nem kell, pedig már évek óta együtt vagyunk. És nálunk az a kevés kis ellentét, ami megvan, az sokkal többet hozzáad a másik fejlesztéséhez, építéséhez, mint az a rengeteg, ami az exemmel volt, az inkább leépített, mint segített volna bármiben is.

Én ezért erősítem a hasonló a hasonlóval elvet. Az ellentétek vonzzák egymást az max rövid távon, vagy olyan esetben igaz, ha nem minden létező tényező esetében vagytok ellentétek. Az intelligencia kérdése meg talán érthető, nehogy már rosszul kelljen éreznem magam egy kapcsolatban, mert a párom hülyének néz, vagy fordítva. Nehéz olyan valakit tisztelni, aki szerinted alap dolgokat nem tud. A megjelenés kérdése abszolút a személyes preferencián múlik, de azért jó, ha hasonlóak vagytok- az exem pl folyton az orrom alá dörgölte, veszekedések során, hogy nagyon hamar találna másik nőt, és kételkedett benne, mikor mondtam, hogy azért engem sem utasítanának vissza a legtöbben. Ha valaki látványosan csúnyább a másiknál, az folyton aggódik azon, hogy vajon mikor fog lelépni egy nála szebbel. Vagy fordítva, ha valaki látványosan szebb a párjánál, akkor egyszer-egyszer eszébe juthat, hogy vajon neki nem "jár-e" több, jobb. Érted, ezek felesleges konfliktusforrások, sokkal könnyebb és egyszerűbb az élet, ha olyan társat választasz magad mellé, akivel nem folyamatos küzdelem és aggodalom az életed, hanem tényleg nyugodtan le tudsz mellette cövekelni, és nem kell aggódnod amiatt, hogy elhagy, lenéz, bármi.

Neked se volt még tartós kapcsolatod....

Egyrészt: pont ahhoz kell a hasonlőság, hogy kiegészítsék egymást, meglegyen a szeretet, a tisztelet, és ne csak puszta testi vágy hozza őket össze. Ez elég pár du.gásra, de kapcsolatra nem.

Egy okos ember sose fog tisztelni egy butábbat, ahogy egy nagyon szegény és egy nagyon gazdag is olyan eltérő életvitelt folytat, amit nem lehet összeegyeztetni.

Egy nagyon szép ember nem fog vonzónak tartani egy csúnyát, viszont két átlagos, vagy kevésbé vonzó ember megtalálhatja egymásban a megfelelő társat, és sokkal jobban elfogadják egymás hibáit is.

Sok példa van rá, hogy az évezredes tapasztalatok ellenére valaki csak azért is belemegy ilyen kapcsolatba, de nem fog működni. Egyszerűen nem illenek össze, és ez a kapcsolaton belül olyan feldolgozhatatlan feszültségeket okoz, aminek mindenképp szakítás lesz a vége.

Az ellentétet vonzzák egymást pedig pont inkább a testi vonzalomnál szokott kicsúcsosodni. Hogy kinek ki jön be inkább külsőre.

Szőkéknek a barnák, fehér bőrűeknek a kreolok, alacsonyaknak a magas, vékonynak a telt, nyugisabbnak a temperamentumos, nagy dumásnak a csendes szerény. Benne talál valami olyat, ami belőle hiányzik, de egyébként TETSZIK NEKI, és vonzza.

Egy okos embernek soha nem fog tetszeni a másikban, hogy buta mint a föld, hiába az ellentéte. Látod, ezt itt a különbség, amit te nem értesz meg.

a lány akivel most vagyok/voltam (meghaló félben a kapcsolat, bár én még küzdök), sok mindenben hasonlítunk.

Annyira, hogy sokszor egyszerre mondunk ki dolgokat de már az első randitól kezdve, ugyanarra gondolunk ha meglátunk valamit, egyezik a véleményünk megszámlálhatatlan dologban.

Mégis elrontottam a kapcsolatunkat, annyira biztosnak hittem hogy van nekem, hogy nem viszonoztam kellőképp a szeretetét, és távolságtartóvá vált. 2.5 év puff

Sosem gondoltam volna hogy létezik ilyen lány, aki ennyire egyezik velem, és sosem gondoltam hogy hagyom hogy tönkremenjen a kapcsolatunk. 25 vagyok, Isten megadta a lányt akivel úgy éreztem, hogy leélhetem az életem, de későn döbbentem minderre rá. Az emberi hülyeségem miatt lehet már nem találok soha hozzá hasonlót.

De befejeztem a siránkozást:

szerintem igenis jó ha nagyon sok mindenben passzoltok.

de az sem rossz ha kissé különböztök.

viszont ha már annyira különböztök, hogy ezzel bosszantjátok a másikat, és a szexen kívül semmi sem jó köztetek, és rengeteg a feszültség, folytonos veszekedés, egyet nem értés, szerintem annak sincs értelme.

25/F

Igen, pont azt akartam én is írni hogy a kérdező biztos fiatal, és még több éves kapcsolata nem volt.

Hát majd valtozik a véleménye ha idősebb lesz, ennyi.

Van átmenet aközött, hogy valaki a tükörképem, meg hogy a totális ellentétem. A párommal épp eléggé különbözünk, hogy jól kiegészítsük egymást, másban vagyunk jók, így tök jó csapat vagyunk... de ehhez bizony kell az összhang is, sok dologban meg nagyon hasonlóan gondolkozunk, meg hasonlóak a szokásaink.

Mit kezdjek egy olyan emberrel, akivel semmiben nem értünk egyet?