Akik régóta egyedül vannak, nem érzitek olykor magányosnak magatokat?

Hogy lekopjon a főnök meg mindenki elkezdtem elhanyagolni magam hogy hizzak-igaz kicsit elvetettem a sulykot most meg küzdhetek a leadàssal :( de eltüntek akik csak a külsöségre mentek màr nem kapok idehenektől bokokat hogy schöne popo meg szia cica van gazdàd..

Most meg hogy dagi vagyok nem vagyok magànyos mert ha kellenék is igy vkinek azt én koptatnàm le mert ha magam se fogadom el igy igy nem lennék képes kapcsolatra..

Azt hiszem ujbol le kell fogynom magam miatt hogy ne fâjjon a hàtam..és megtanulni hidegen hagyni a kéjencek beszologatàsàt akik nem egy embert làtnak a nőkbe csak a testet..mondta a jos egészségügyi problémàim lesznek nem hittem neki ..

Igazából, átmásolhatnám a 4-es hozzászóló sorait kb szóról szóra.

Csak én lány vagyok.

Néha zavar, hogy nincs valaki, akihez rosszabb napjaimon odabújok satöbbi, satöbbi, de hát, ez van, ezt kell megszokni :)

Ritkán. Általában jól megvagyok, sőt élvezem h nem kell elviselnem valakit. De néha megrohan az egyedül vagyok érzés és akkor 2-3 nap lightos depresszió. Utána megint oké. Nekem inkább az hiányzik hogy nincs kit megölelni vagy hozzábújni, csók stb. Szóval a fizikai kontakt az nagyon hiányzik. Meg az hogy nincs akiben megbízhatok, aki ismeri a sebezhető oldalamat. Nem egyszerű dolgok ezek :)

24L