Nektek nem sérti a fületeket, mikor egy nő beszél a párjáról, és "uram"-nak nevezi?

Nekem tetszik, aki így hívja. Nekem minden más verzió idegesítő, pl. párom, kedvesem, grr... :) Én ezektől mászom falra, túl ömlengős.

Én nem beszélek sehogy, a nevén nevezem, ennyi.

A nevén szólítom, vagy régen a páromként, most már a férjemként emlegetem.

De baráti társaságban "poénból" már szólítottam uramnak, szerintem semmi rossz nincs benne.

Ez még régről maradt és nem tartom rossz dolognak, de, lehet, hogy maradi vagyok. :)

Nekem ő a "párom". Ennyi, nem ragozom túl. Esetleg a férjem, ha olyan kontextusban használom.

Ennek ellenére- kizárólag viccből- néha én is "uram"-ként utalok rá. De nem gondolom, hogy valóban alá-fölé rendelt lenne a viszonyunk. Ő néha meg engem "asszony"-nak nevez, sőt, képzeld el, egyszer még kiszámoltuk valami telefonos alkalmazással, hogy hány tevét érhetek (gyászosan keveset :( ). Egyébként feminista lelkületű vagyok magam is, de amíg ez csak viccből van, és egyébként a viselkedése, törődése irányomban azt mutatja, magával egyenrangúnak tekint, addig ezen nem húzom fel magam.

Amúgy, én eddig ezt az "uramozást" komolyan még csak öreg néniktől hallottam. Ők meg nyilván ebben szocializálódtak, de fiatalabbaktól eddig akárhányszor hallottam, csak hozzám hasonlóan viccelődésből használták a kifejezést.

Úgy beszél róla ahogy nekik jó, lehet hogy őt meg pont az zavarná ami számodra természetes.

Az én fülemet az zavarja, amikor egy feleség úgy emlegeti a férjét hogy "az ember"...miért ő nem ember?

Mindegy; ahány ház...

Nálunk is poénból szokta a házas barátnő a Zuramnak hívni a férjét. :) Szemtől szemben nyilván nem hívod így a másikat, de társalgásba szerintem belefér.

De igaz ugyanennek a fordítottja is: párom haveri társaságban rendszeresen hivatkozik úgy rám, hogy a Zasszony, pedig mi még nem is vagyunk házasok. Mivel szemtől szemben nem bánik velem úgy, mintha a háziszolgája lennék, így miért akadjak ki ezen?

(Amúgy szerintem ennél sokkal gázabb a mostanában divatos "asszonypajtás" kijelentés. Ettől a hideg ráz, brr..)

Szerintem is fura, de hát ízlések és pofonok, mindenkinek más "sérti a fülét".

Baráti társaságban néha én is elsütöm, hogy a "Zuram", de ezt csak így poénosan.

Alapból úgy hivatkozok, hogy "a párom", aki ismeri, annak meg nyilván a nevét mondom.

Amúgy eleinte a "párom" is irritált, olyan fura volt hallani, merthát párja a galambnak van, meg a vadon élő állatoknak... de ma már annyira "divatba jött" ez a kifejezés, hogy teljesen megszoktam, és az évek alatt társult (számomra) egy romantikusabb felhanggal, tehát már nem az állatok párzása jut eszembe róla. :)

A "pasim", "palim", "csávóm" - szintű megnevezések szóba se jöhetnek nálam, a "barátom"-ból már kinőttünk, a "vőlegényem"-nek meg akaratlanul is van egy ilyen dicsekvős felhangja, vagy nem tudom hogy mondjam...

Szóval nálam marad a "párom" megnevezés.

Nekem egy ismerősöm meg attól van kiakadva, hogy valaki a párjának hívja pasiját. Ő azt vallja, párja a zokninak van, nem neki. :D

Szóval mindenkinek más. Nyilván itt a mögöttes tartalom számít.