Akik nem engedik el a párjukat sehova miért csinálják ezt? Ez normális dolog? Egyáltalán mi a normális?

Szerintem, ezt minden párnak, egymással kell megbeszélnie, hogy hol vannak a határok, vagy ki, mit vár el a másiktól.

De, abban egyetértek veled, hogy semmiben nem korlátozhatjuk a másik felet, mivel nincs jogunk hozzá sem kapcsolatban sem házasságban. Meg kell, hagynunk a másik szabad akaratát és döntését. A bizalom két emberen áll, ennek megfelelően kell élnünk.

Például, ha az enyémet eljátsszák, például megcsalnak, akkor nincs bocsánat, erről a férjem is ugyanígy gondolkodik.

Mi lepasszolnank a gyereket neha a nagyikhoz, es mennenk egyutt, mivel most is ugyanugy egyutt jarunk haverozni. Nem csinalnek ilyet, hogy nem engedem el, de olyan nem lenne nalunk, hogy o megy erre-arra, en meg otthon probalom a bogo kolyokbe tomni a bebipapit.

Marmint nyilvan neha valakinek muszaj otthon lenni, de ez csak akkor jo, ha ugyanolyan aranyban van amikor o marad otthon meg amikor en.

Egyenrangú kapcsolatban pont ugyanannyit mászkálnak el a haverokkal, illetve egyedül, és ugyanannyi részt vállalnak az otthoni teendőkből.

Felnőtt, érett férfinek nem kell külön a szájába rágni, hogy drága életem, én nem voltam fodrásznál egy éve, a legnagyobb kikapcsolódásom, hogy az ordító gyerekkel elmegyek a tescoba, és két szatyorral megrakodva jövök haza: miért gondolod, hogy neked több kikapcsolódás és pihenés JÁR, mint nekem?

Felnőtt férfi tudja, hogy neki nem jár több bulizgatás, csak azért, mert lóg valami a lába között. Nem rohan minden munkanap után meginni pár sört, nem jár minden hétvégén bulizni, ugyanis már nem kamasz, akinek ki kell élnie magát.

Egyenrangú kapcsolatban nem csak engedélyt kérni nem kell a párodtól semmire, de ilyeneket magyarázni sem szükséges. És az anya, a feleség is pont ugyanúgy elmehet tornázni, beülhet a barátnőkkel egy kávéra, vagy elmehet egy órára sétálni egyedül, ugyanis neki is pont ugyanúgy jár a kikapcsolódás és a szórakozás, mint a pasiknak.

Tehát ha a pasival a párja úgy viselkedik, mintha egy kamasz gyerek anyukája lenne, akkor az azért van, mert nem felnőttként, hanem kamaszgyerekként viselkedik, akinek a szórakozás, a bulizás és a haverok vannak az első helyen, a család pedig valahol messze mögöttük.

Az oké, hogy engedem, ha akar menni, nyugodtan szórakozni, sörözni a haverokkal, akármi.

De azért felmerül bennem, hogy amikor már az embernek gyereke van, akkor miért akar minden hétköznap-hétvégén bulizni menni? Ott már felelőssége van, a párjának esetleg jól esne, ha segítene neki (pl egyik hétköznap ő van a gyerekekkel, és az asszony meg a barátnőivel kávézni, amit egyébként nem tehetne meg), stb. Havi egy-két alkalomnál azt mondom, menjen, de ha ennél gyakoribb, akkor bennem is megkérdőjeleződne, hogy mennyire kötődik hozzánk, és egyáltalán, miért csinált nekem gyereket, ha ennyire nem akar vele foglalkozni. Sőt, eleve a prioritásain is elgondolkodnék.

Kell a pihenés, kell a szórakozás, kell barátokkal eltöltött idő, külön a párunktól. De amennyiben elmúltunk 20 évesek és felnőtt, felelős kapcsolatban vagyunk (pl gyerekkel), akkor már elvárom tőle, hogy mi legyünk az első helyen (ahogy nekem is ők a legfontosabbak), és ne rendeljen alá mindent a hétvégi bulizásoknak.

"Te mennél erre arra munka után, barátokhoz stb de"

Ez csak akkor fair, ha te is maradsz otthon a gyerekkel, hogy a másik fél is tudjon erre-arra menni, amikor akar.

Nyolcasnál a pont. Nálunk nincs gyerek, vőlegényem karácsony előtt ment a céges bulira, én nem tudtam menni. Bizonytalankodott, hogy menjen-e így. Persze, menjen, szórakozzon jól. Fordítva is működik. És egyetértek, hogy később is így kell ennek lennie, kell lennie külön programnak.

De! Sajnos az a tapasztalatom, hogy ahol ez heti (több) alkalommal előfordul, hogy rohadtul egyoldalú lesz a dolog, tehát anya szív a gyerek(ek)kel otthon, apuka meg haverozik, sörözget, grátiszban hajtja a szingli punákat. Na ez nem pálya. Ha valaki megnősül/férjhez megy és gyereket vállal, akkor az lemondással jár, nem fér bele minden hétvégén egész szombatos biliárd majd vasárnapi másnaposság, a házibulika és társai.