Miért nem? Hisz semmiség. L

Esetleg paraszt? Vagy pesti és nem tudja mit illik

Sok mindent számon lehetne kérni sok emberen, ami "alapvető" lenne, pl. normális hangnemű ismerkedésből nem tűnünk el szó nélkül, vagy ha hozzánk tisztességesen közeledik valaki, akkor nem valami ordas nagy hazugsággal hárítunk. A köszönés "megtagadása" nem feltétlenül a tiszteletlenség jele a ti esetetekben, hanem szerintem a srác kerülni akar téged, és egyáltalán nem akar semmilyen kontaktust veled, talán zavarban van, vagy szégyelli magát, vagy szerelmes beléd, de fél, hogy neked ő nem kellene, és inkább úgy tesz, mintha nem ismerne stb. Nyilván úgy van vele, hogy ha már köszön, akkor beszélgetnie is kellene veled, viszont ezt valamiért nem akarja. Legközelebb mondjuk te is köszönhetsz neki, és megkérdezheted, hogy miért lett távolságtartó, hátha elmondja.

Várj! Te köszöntél?

2-es válasz alapján simán lehet, hogy szerelmes még beléd, de nem akar kínos szituációba kerülni. Pontosan átérzem a helyzetét, ha így van.

Mondom, nem akar kínos szituációba kerülni, ez 100%. De az is lehetséges, hogy még mindig szeret téged. Nem ismerem a történeteteket, így erre nem tudom, mennyi esély van.

Ha ez segít, akkor elmondom röviden az én sztorimat. Neten megismerkedtem egy nálam fiatalabb lánnyal, ő akkor volt 17, én 25. Beszélgettünk, levelezgettünk, nem történt semmi, aztán 2 év múlva találkoztunk. Én halálosan belezúgtam, de nem mertem elmondani neki, féltem a korkülönbségtől, nem is bókoltam neki, meg úgy éreztem, hogy a "randin" biztosan unalmas voltam, vagy csalódott a külsőmben, nem igazán érzékeltem, hogy az általa leadott jelek pozitívak voltak-e (igen, azt hiszem, analfabéta vagyok az emberi érzelmek e területén). Így aztán úgy eltűntem, mint a sicc, azt sem írtam meg neki, hogy jó volt vele lenni, és hogy köszönöm, abszolút tanácstalan voltam, hogyan tovább. Igaz, mi csak telefonon/fb-on tarthattuk volna a kapcsolatot, de ha pl. felléptem fb-ra, és láttam, hogy ő fent van, gyorsan kiléptem, nem akartam szembesülni azzal, hogy írok neki, ő meg közli, hogy kopjak le, mert nem érezte jól magát velem. Tudom, hogy ezzel megszegtem jó néhány "illemszabályt", de fogalmam sem volt, hogy most mit tegyek, plusz ahogy telt az idő, egyre cikibbnek éreztem írni neki, mert végül is joggal mondhatta volna, hogy addig hol voltam. Így aztán csak annyi volt egy ideig, hogy névnapjára, születésnapjára írtam neki egy sort, és csak később mertem neki annyit elmondani, hogy azt hittem, rosszul érezte magát velem, és csalódott bennem, ezért nem írtam neki, de azt sose mondtam el, hogy első pillantásra belezúgtam. Tetszik, nem tetszik, az emberek sok mindent elkövetnek szimplán félelemből, vagy mert összezavarodnak, és nem tudják, mivel tesznek jót vagy rosszat. Nyilván nem vagyok büszke magamra, de ez van.

Én is voltam ilyen szituban. Ne idegesítsd magad egy bunkó,paraszt miatt. Legyen boldig ,ha nem köszön. Az ő szegénységi bizonyítvány...