Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most támogatnom kellene a páromat mindenféleképpen, vagy inkább reálisan elmondani a véleményem?
A páromnak van egy zenekara. Kisvárosban élünk, alig tudnak próbálni, havi 3-4-5x, a munkabeosztásuk miatt. Már megjelent évekkel korábban egy lemezük, azóta kissé leálltak különböző okok miatt. 1-2 éve újra összeszedték magukat, hogy na akkor csinálják, mert nem csak szeretik hobbiból csinálni, hanem ebből is szeretnének majd megélni.
És itt jön a DE.
De szerintem nem játszanak igazán eredeti zenét. Nem igazán fülbemászó. Próbáltak menni tehetségkutatókba, saját számokkal és feldolgozással is, de ott se nagyon volt sikerük, max néhány dicséret, de visszahívni sose hívták őket. Koncertezni amikor tudnak most már, koncerteznek, szinte havi 1-2 koncert van, de ennyi. A rajongók... kb 1000 rajongó van (kicsit kevesebb), de azoknak is a fele legalább ismerős/barát/családtag.
A párom nagyon szereti, én ezt értem, de szerintem nem látja reálisan a dolgokat. Pl én voltam a legelső ember állítólag, aki nem csak jót mondott a zenéjükről (még az ismerkedésünk elején volt ez), mindenki másnak tetszett, mindenki azt mondja, hogy tök jók. És amikor én elmondtam a kritikámat, láttam a páromon, hogy nagyon nem tudja viselni, egyből feszült lett tőle, azóta is ez van, látszik rajta, hogy nagyon nem bírja elviselni, hogy nem pozitív kritikát kap.
Állítólag ilyen ismertebb zenekarhoz van kapcsolat, vagy amolyan zenekarhoz, és ha összehoznak valami jót, akkor mehetnének velük turnézni. De ezek az "ismertebb" zenekarok sem olyanok, hogy csak a zenéből élnek, mert mégsem olyan nagy zenekarok. Páromék pedig egy nyári turné miatt nem hagyhatják ott a munkahelyüket, ez egyértelmű, ők, így névtelenül, hiába mehetnek előzenekarnak akárkihez, nem tudnak belőle megélni, egyszerűen egy névtelen zenekar kb az útiköltség fizetésének örülhet, nemhogy ezért otthagyják 1-2 hónapra a munkájukat.
A párom alapvetően álmodozó típus, könnyebben él az álmaiban, mint hogy tegyen is értük. A zenén kívül vannak még egyéb vágyai a jövőt tekintve, de azokért se nagyon tesz, mert ő zenélni akar, jön az ichlet, és írja a zenét, és aztán a többivel megint nem foglalkozik. Tényleg mindig megy az álmodozás, hogy amikor majd ő turnéik, akkor így, meg úgy lesz, nagyon komolyan goldoja.
Szinte bele van betegedve, ha arról van szó, hogy kicsit félre kéne tennie a zenekart, ha haladni akar az életben, hogy ő mindig is zenélni fog és zenélni akar, nem akarja hanyagolni. És nagyon nehezen érti meg, hogy ha valami másba fektet energiát, akkor bizony a zenétől kell elvennie azt az energiát, mert egy nap még mindig csak 24 órából áll, így muszáj a zenét félrerakni, és olyannal foglalkozi, ami jövőt is ad neki az álmokon kívül.
Jelenleg olyan munkahelyen dolgozik, amit különösebben nem kedvel, de nem is utál, de nem akarja az életét ezzel tölteni, így még tanulni akarna valamit. Én ebben teljes mértékig támogatom, de tényleg nagyon nehezen érti meg, hogy ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessen tanulni, fel kell készülnie, stb (3 éve érettségizett), olyat választott, amihez muszáj már most elkezdenie tanulni, lesz alkalmassági/felvételi vizsga is.
De csak megy a siránkozás, hogy nem tudja, mihez kezdjen, mert az azért neki is nyilvánvaló, hogy hiába akar a zenéből megélni, (jelenleg) nincsenek meg hozzá a körülmények, de mégsem tesz igazán azért, hogy egy biztosabb jövőt teremtsen magának. Csak a zene, hogy neki fontos a zenekar, ezt akarja csinálni, nem fogja abbahagyni, nem akar vele kevesebbet foglalkozni, ő ebből akar megélni.
És itt jön ugye az, hogy most én támogassam teljes vállszélességgel a zenével kapcsolatban, vagy mondjam el, hogy mi a kőkemény realitás?
Tudom, hogy a párom a leírtak alapján nagyon éretlennek tűnik, de igyekszem támogatni a fejlődésben, hogy haladjon is végre előre. De ha ez nem következik be véges határidőn belül, én nem fogok arra várni, hogy majd 30 évesen észbekap, hogy nincsen egy normális munkahelye, mert csak a zenének élt és nem tett egy biztosabb jövőért.
Azért vagyok meggyőződve, hogy én jobban látom a valóságot, mint ő, mert ő maga is azt mondja, hogy "én vagyok az ő realitása".
Nekem az a bajom a bandatársakkal, hogy már kb 8 éve van a banda, és még mindig egy helyben toporognak. Másfél éve elkezdtek egy új albumot, de nem fejezték be, mert nem érnek rá felvenni a dalokat. De aztán azért nem vették fel, mert inkább az élő fellépésre akarnak koncentrálni. És közben eteti a páromat az énekes, hogy mennek, mennek, csak szólni kell az XY menedzsernek, stb. De sosincs semmi semmiből. Fáj látni, hogy a párom nagyon akar valamit, de egy az, nem is tesz érte igazán, a másik meg, hogy csak hitegetik, és ő ezt nem veszi észre.
Zenéljen, ha ennyire akar, de akkor legalább ne ragaszkodna ennyire a bandához, mert szerintem inkább csak vissza van húzva.
Párom egyébként a zenén belül is le van ragadva kissé. Mondjuk a kezdő/közepes/haladó/profi szintek közül, ő valahol a közepes és a haladó között megragadt mióta van a zenekar, mert hogy írni kell a zenét folyamatosan, ahelyett hogy új technikákat tanulna, fejlesztené magát. De siránkozik, hogy nem tudja, jó-e amit csinál a zenével is. Persze hogy nem tudja, hiszen van egy szűk repertoárja, és abból tud dolgozni csak, fejleszteni meg nem fejleszti magát, mert ő inkább zenét ír. És nem látja, vagy nem akarja látni, hogy ahhoz, hogy jobbat alkothasson, kicsit visszább kellene vennie a zenekarból, és önfejlesztésbe kezdeni.
Egyébként egy rétegműfajban tevékenykednek, tehát egyéb megítélések szerint is nagyon kicsi esély van rá, hogy ők ebből életvitelszerűen meg tudjanak élni.
Én vállaljak túlórát és spóroljak sokat, azért, mert ő a hobbiját kergeti? Én tényleg szeretem a páromat, és ha egyszer összeköltözünk, akkor nyilván közös lesz minden, de nem szeretném ÉN megteremteni a közös életünket túlórákkal és folyamatos lemondásokkal azért, mert ő otthon zenélget. Közös élet, ergo KÖZÖSEN teremtsük meg. Ez egyszerűen nem lenne fair. Ennyi erővel pl menjen ő túlórázni, mert én meg hobbi szinten gyönygöt fűzök. Vagy az én hobbim nem egyenértékű az övével? És ha nekem az a célom, hogy gyöngyfűzésből éljek meg, akkor csak és kizárólag a gyöngyfűzéssel foglalkozzak, és azzal ne törődjek, hogy valami biztos jövőt is teremtsek magamnak/magunkank?
Ezért is írtam a leírás végén, hogy ha nem mutat haladást véges határidőn belül, akkor nincs más választásom, mint szakítani, mert nem lehetek csak én, aki megteremti a közös jövőt.
Még ha nem is kifejezetten azt szeretem, amit zenél, azt szeretem, ahogy zenél. Azonos stílusú zenéket is szeretünk hallgatni. Nyilván én is mondom neki, hogy szeretném ha sikereket érne el benne, de ha ő annyira beleéli magát a kis álomvilágába, akkor nekem kell felkészítenem arra, hogy sajnos nagyon kicsi esélye van rá, hogy tényleg meg is valósuljon. Nem szeretném azt látni, hogy 30-35 évesen ott áll megtörve, hogy ő mennyi mindent megtett, és nem jött össze az álma, pedig biztos volt benne, hogy sikerülni fog. A zenei karrier nem így működik Magyarországon.
Tényleg nagyon nehéz helyzetben vagyok, szeretnék vele maradni, támogatni a biztosabb jövő megteremtésében és a zenei karrierjében, de közben nem is akarok örökké arra várni, hogy mikor tesz valamit a jövőnkért. =(
válasza:Röviden: készülj fel arra, hogy egyedül kell folytatnod az életedet. Ok: vannak emberek, talán több ezek között a nőnemű, de lényegtelen, akik eldöntik valamiről, hogy az lesz az életükben a boldogság fő forrása, és elkezdenek menetelni abba az irányba a kettőtöké helyett. Társul hozzá a tények tagadása, tehát makacsul akkor is azt tartják a számukra jónak, amikor önnön kudarcaik (ez most gyűjtőszó, és minden negatív velejáró értendő alatta) cáfolják meg ezt. Ehhez jön egyes esetekben, mikor nem csupán a cél irreális, de az elérésére szánt módszer is alapvetően hibás, tehát eleve kudarcra ítéli a dolgot, illetve folyamatosan azt termeli. A következő fokozatra kapcsolásuk jele, mikor a kudarcokról már hallani sem kívánnak, mert kezdenek kikészülni, de az elképzelés feladásáról szó sem lehet.
A te szereped, ha idáig fajul(t) a dolog, a donoré lesz, az övé az energiavámpír, aki, mivel a sajátját kimerítette, a tiédet és téged pedig a saját összeomlásának az elodázására használ. Persze abban az esetben, ha hajlandó vagy hallgatni a tényekről, véleményedről. Ha nem, ellenség leszel, és, ha ez a téma hozzá hasonlóakat is vonz, valószínűleg elsősorban dacból áthelyezi a bizalmát abba, aki azt mondja, amit hallani szeretne, cserébe viszont kihasználja.
Idővel esetleg felébred (a kényszerleszállása után), aztán talán agyilag feldolgozza, hogy ki is volt vele igazán.
Nehéz cipő, de van ilyen az életben, amikor be kell látni, hogy ugyan te nyithatod fel valakinek a szemét, de ehhez be kell csukjad magad mögött az ajtaját.
Én így látom a saját tapasztalat alapján a helyzeted, de te vagy benne, te tudod, mennyire szélsőséges a befordulása.
Nincs értelme első időt futni valakinél, ha ő legfeljebb a második helyezést hajlandó adni érte.
válasza:Az a baj a sráccal, hogy nem választott még zene és munkahely között. Egy seggel próbál megülni két lovat, ami képtelenség. Döntse el mit szeretne aztán azt csinálja. Ha nem halad a banda és csak hitegetik akkor érdemes volna másikat csinálni. És gyakorolni gyakorolni gyakprolni.
30/f
válasza: válasza:Együtt vagyunk még, talán ősszel össze is költözünk, és talán tanulni is kezd a párom.
Mondtam már neki többször, hogy ha ő zenélni akar, akkor keressen olyan embereket, akik nem csak tökölnek, de nem, mert hogy a többi bandatag már vagy 10 éve a legjobb barátai, és velük olyan jó összhangban vannak, mindenkinek megvan a bandában a szerepe, stb. Ekkor mondom még azt, hogy jó, akkor döntse el, hogy ő zenélni akar profi szinten, ebből megélni, vagy a haverjaival zenélni, mert a kettő nem ugyanaz.
A másik két tag dolgozik, stabil, egész jól fizető állásuk van, de 12 óráznak, vagy reggel 6-tól este 6-ig, vagy este 6-tól reggel 6-ig, de változó beosztásban, tehát nagyon nagyon nehéz összeegyeztetni így akár egy próbát. Most pl kb 2 hónapja volt az utolsó próba, az utolsó koncert pedig áprilisban volt, és előreláthatólag még sokáig nem is lesz se próba, se koncert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!