Ki fogom bírni, hogy ne oldjam fel a tiltást facebookon? Csak ott kommunikáltunk meg persze találkoztunk.

2 hónapja ismerkedtem meg egy nálam 12 évvel idősebb férfival.Én 21 vagyok.

Az eleje meseszép volt,udvarolt, szép szavai....az utóbbi időben hatása alá kerültem,pedig tudom,hogy azok csak szavak.

Igazából nem szentelt rám elég időt ahhoz,hogy megismerjük egymást...elfoglaltnak mondja magát,de nem tudhatom,hogy mi az igazság.

Mindig csak a lakására akart hívni,én pedig már 2 hete kitaláltam,menjünk szórakozóhelyre közösen,ha már csatlakozni akart legutóbb.

Teljesen beleéltem magam,hogy végre kimozdulunk közösen ,együtt jól érezzük magunkat,mivel olyan nehéz a hét a tanulás és munka mellett.

Tegnap lett volna a buli,de mikor elmentem a lakására,hogy készülődjünk,csak az ágya felé húzott..A kémia nagyon erős köztünk ,de nem engedtem neki,hogy több legyen,mégis úgy lázba jött,hogy elélvezett...aztán mondtam neki,hogy induljunk...persze ő lefürdött,és kijelentette,hogy bújjunk össze fáradtak vagyunk...a party csak arra jó,hogy lányok illegetik magukat ,nekünk meg erre nincs szükség.

Én mondtam neki,hogy nem is a partyról van szó,hanem hogy megint nem figyel arra,hogy én mit szeretnék,nem csak a lakásán lenni,és konkrétan harcolni vele,hogy nincs szex,mert nem kapok tőle kell figyelmet a mindennapokban...

Iszonyat érzés volt,hogy én mondtam,hogy akkor most én szépen elmegyek ,az éjszaka közepén...és bár először visszatartott,mert azt mondta,hogy ez nagyon bunkó dolog lenne tőle,ha az éjszaka közepén egyedül megyek a városon végig ,de aztán mondtam neki,hogy nem érzem magam jól vele..és mondtam neki,hogy kiábrándultam belőle.... aztán végül elengedett.....majd egy 20 perc múlva visszamentem,én barom. mert nem volt hova mennem,más városban lakom,meg azért is mert hirtelen úgy érzetem beszélnem kell vele...de ő fel sem mérte,hogy otthagytam ,hanem ugyanúgy viselkedett....egymás mellett aludtunk,de csak ennyi....majd reggel korán felkeltem,ő még aludt..és mikor nyitottam az ajtót,kérdezte,hova megyek...elköszöntem és mondtam neki,hogy legyünk újra idegenek,,,szeretlek...és ennyi volt..

Aztán mikor hazaértem,írtam neki facebookon,hogy nehéz,mert szeretem és irónikus,hogy ő mondta mindig nekem ,hogy szeret,mégsem vagyok az a lány,akinek ki tudja mutatni..Minden jót,amit érdemel,azt kívántam neki majd letiltottam

És most nem tudom,hogy helyesen tettem-e mert a szívem szerint nem...de már nem bírtam tovább,hogy olyan meg nem értett vagyok. Mikor a napjairól kérdeztem,csak megcsókolt....mindig terelt mindent a testiséggel....mikor meghallgatott valamit mondtam,nem figyelt rám,csak meghallgatta.

Mivel egy egyetemen tanulunk,van egy közös nagy épület,ahol néha néha láttuk egymást ,ha csak messziről is...hogy lesz ez így ? ha látni fogom,elgyengülök....