Milyen érzés úgy felkelni minden nap, hogy mások élik a te álmaidat?

Elégedetlen vagyok az életemmel, viszont ötletem sincs, hogy merre kezdjem a változtatást, hogy vajon mi tenne boldoggá.

Az egész azzal kezdődött, hogy a barátnőm néhány hónapja elhagyott 1 év együttélés után. Borzalmasan a padlóra kerültem azóta.

Egyedül élek, egy kisvárosban, szinte depressziós vagyok.

Az utcán járva, elképesztő, hogy mások élik azt amik az én álmaim: egy gyönyörű nő, aki szeret, és akit szeretek, egy stílusos normális autó, életcélok stb.

Én azon túl semmit nem tudok felmutatni, hogy eltartom magam, nem élek senki nyakán, és van egy normál állásom. (kopp kopp)

Nemrégiben jöttem rá, hogy hiába sóvárgok azonban egy lányért, alighanem bennem van a hiba. Miután megismerek valakit eltelik x idő, és szép lassan előjön belőlem a túlzott irányítás. (szinte szakmai ártalom, azt kell mondjam)

Kimondom: irigykedem azokra, akiknek összejött az élet.

képtelen vagyok boldog lenni, és folyton az kavarog bennem, hogy semmit sem értem el, semmim sincs, és senki vagyok. Túl sokat viszonyítom magam másokhoz.

Nincsenek barátaim, haverjaim.

Mi a megoldás erre?!

Sokat költök, hogy jól érezzem magam, nem spórolok, talán pont ezért nincs félretett pénzem, próbálom élményekkel megtölteni a gyászos kis életemet....

26/F