Akik közel a harminchoz szakítottak a párjukkal (család tervezés előtt) azoknak még sikerülhet mással?

az összes barátnőm, akinek mára családja van, 30 felett találkozott a párjával. Én 32 vagyok, és egyedülálló, remélem nem kéne még leírnom magam, és vennem egy tucat macskát :D

Szerintem 30 alatt eleve kevesen vannak tudatában önmagukkal, én is csak mostanában tanulom elengedni az egom, hogy pl. ne menjek bele minden meddő vitába, és nem húzom fel magam fölös dolgokon. Erre meg kell érni. 25 évesen még sokkal inkább próbáltam megfelelni a másiknak, és alárendeltem magamat a másik akaratának, hogy elfogadjon. Ezt is kinőttem. Én mostanában kezdem magam igazán nőnek érezni, elfogadni magamat, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Az meg plusz pozitívum, hogy mindenki 22-25 évesnek néz. :)

Közel a 30-hoz ki kéne nőni az ilyen lányregényes ábrándokból, hogy igazi, nagy ő, a herceg fehér lovon, és hasonlók. Tedd el emlékbe, mint a húsvéti nyuszit meg a télapót.

Aztán lehet, hogy egyszerűbb lesz úgy ismerkedni, ha arra tudsz koncentrálni, hogy a pasi mennyire szimpatikus, és mennyire illetek össze.

Meg nem ártana azt is nézni, hogy ki lesz a férjed, nem csak rózsaszín ködben szervezni az esküvőt, mert a fehér ruha az álmod.

Ideje lenne felnőtt nőként viselkedni.

És akkor összejöhet egy komoly kapcsolat.

Azért senki nem akar veled összejönni, hogy valóra váltsa a te ábrándjaid!

Én is így szakítottam. Elég sokáig húztam a dolgot, de végül beláttam, hogy ez a legjobb megoldás.

Van egyáltalán olyan, hogy "igazi"?

Én a korábbiak után most úgy próbálok tervezni, hogy nem számítok senki másra. Nem arra fogok alapozni, hogy majd lesz valaki, aki mellettem lesz jóban-rosszban, és boldogan élünk... hanem arra, hogy csak magamra számíthatok.

Család valószínűleg már nem lesz, de lehet, hogy nem is nekem való az ilyesmi.