Férfiak! Ti hogyan élnétek meg, ha lenne egy nő akit bármikor elő vehettek?

Társaság által megismerkedtünk a lánnyal, és olyan lány volt akit nem tudtam pontosan hová tenni, sokat találkoztunk, de nem jöttünk össze, viszont azért legyeskedtem körülötte. De magam sem tudtam mit akarok tőle.

Mikor vele voltam jól éreztem magam a társaságban, de nem éreztem azt, hogy valaha is meg kellene pl csókolnom, amit nem voltam a társaságában, elkezdtem rajta kattogni.

Aztán ő összejött egy sráccal, de ez idő alatt is megmaradtunk ismerősnek, és gyakran összefutottunk beszéltünk, de csak úgy barátilag.

Végül a kapcsolata nem úgy alakult ahogy tervezte, és amint szakítottak felhívott, hogy szüksége lenne egy kis támogatásra, szóval elmentem hozzá, és valóban csak beszélgettünk, de nagyon rossz volt látni, ahogy összetört, érdekes volt mikor rajtam sírta ki magát, hosszasan magához ölelt, de valahogy nem úgy dobbant meg a szívem ahogy azt kellene olyasvalakinél akit szeretnék.

Nagyon sok időt töltöttünk együtt, közös programokat szerveztünk, elmentünk együtt ide oda, de egyik sem volt randi. Csupán élveztük egymás társaságát (legalábbis azt hittem)

És meg is beszéltük egyszer, hogy igazából mi barátok vagyunk, és semmi több. Én mondtam neki, hogy van egy két pillanat mikor meglátom benne a nőt, de semmi több, tényleg barátként tekintek rá. Erre ő azt felelte, hogy ő is nagyon szeret engem.

Már fél éve nem volt barátja, és beszéltünk is erről, mondta, hogy hiányzik neki a szex, de amúgy teljesen jól van, és konkrétan a férfi társaság sem hiányzik neki, mert annyi elég a pasikból amit velem tölt :D

Viszont ekkor én összejöttem egy lánnyal, és onnantól kezdve megváltozott a dolog. Találkoztunk és mintha teljesen más emberrel beszéltem volna, nem ismertem rá, akkor már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy érez irántam, és az a bizonyos én is nagyon szeretlek, az nem azt jelentette amit én abba gondoltam..

Szóval jobbnak láttam, aznapra gyorsan véget vetni a találkozónak.

Aztán amint elindultam, még haza sem értem de máris kaptam egy sms-t (persze tőle) hogy ne haragudjak és nem tudja mi volt vele, rossz napja van, és sajnálja.

Azzal a lendülettel megfordultam, és visszamentem hozzá, becsöngettem ajtót nyitott, kisírt szemmel kócosan csak ott állt előttem és elcsukló hangon mondta, hogy ő nem bírja nélkülem és velem akar lenni, bár sosem volt olyan bátor, hogy elmondja mit érez irántam, mert félt hogy elveszít, így megelégedett azzal amit kap belőlem.

Csak néztem rá, már tudva, de még mindig nem értve az egész helyzetet, furcsa volt, hogy velem akar vigasztalódni abból a fájdalomból amit tulajdonképpen miattam érez. És én csak álltam előtte mint egy szikla, meredten, ridegen. Nem tudtam mi tévő legyek, csak kavarogtak a gondolatok a fejemben, egyszerre éreztem sajnálatot, dühöt, tehetetlenséget, és fájdalmat. sajnáltam, mert fájt neki, dühös voltam magamra, mert észre kellett volna vennem, hogy mit érez, és tehetetlen mert nem tudtam kezelni a helyzetet.

Nem telt tőlem többre egy sajnálomnál.. majd becsuktam az ajtót, elsétáltam a kocsihoz, és hazamentem, az új barátnőm otthon várt, persze kitört a féltékenységi roham, hogy vele vagyok de más nőhöz járok, amit nem volt energiám végighallgatni, így elküldtem, szóval a kapcsolatom nem tartott sokáig, és elkönyvelt mint egy szemét disznót (annyi baj legyen..) :D

Másnap találkoztunk, és megmondtam neki, hogy jobb lenne ha innentől nem látna többet, és minél hamarabb kiszeretne belőlem.

Persze hívott, de az ő érdekében nem vettem fel, és nem reagáltam.. bár elveszítettem egy barátot, viszont nem használtam ki, és nem akartam visszaélni az érzelmeivel.

Fél évre rá, véletlen találkoztunk, két különböző társasággal mentünk el egy helyre, és kerestük azt a pillanatot amikor a másik egyedül lesz, végül hárman voltak a barátnőjével, és én mentem oda hozzájuk megmondtam, hogy most szándékomban áll elrabolni a barátnőjüket, ha nem veszik zokon..

Beszélgettünk, és ő azt mondta, hogy szeret, hiányzom neki, velem akar lenni, nem tud nélkülem élni, ha bármikor női társaságra vágyom akkor hívjam fel, szívesen vár.

sokat töprengtem a dolgon.. és végül arra jutottam, hogy pont azt a nőt engedtem el életem során akit nem kellett volna, és pont neki nem adtam esélyt, holott tudom, hogy úgy ahogy ő, soha senki más nem fog szeretni.

éjjel 1 órakor felhívtam, hogy beenged-e :D persze, hogy beengedett, a szex fenomenális volt, telis-teli szenvedéllyel, feszültséggel. Soha ennyire nem éreztem azt, hogy nő engem akar, nem is szex volt, hanem szeretkezés..

Ez már egy éve megy, és még mindig ugyanazzal a tűzzel van irántam, mostanában egyre többet vagyunk együtt, és már eljutottam oda, hogy nem tudnám elképzelni más mellett, habár nem vagyok szerelmes, de úgy érzem törődnöm kell vele, vagy lehet hogy ezt jelenti szerelmesnek lenni? Nem tudom. Mindenesetre jelenleg úgy érzem akár az életem is leélném vele. Bár senkinek nem mondtam konkrétan, hogy kapcsolatban vagyunk, sőt ezt egymás közt sem tisztáztuk le, de ideje lenne. Igaz "hivatalosan" nem lakik nálam, de valójában többet van nálam mint otthon, ideje lenne ténylegesen összeköltöznünk.

bocsi, hogy hosszú lett, igazából annyit akartam ezzel, hogy érzelmileg kihasználni valakit iszonyat szemétség lenne..

Vannak szükségleteink, szóval oké! Semmi akadálya.

De ha lesz párkapcs, és monogám típusú, akkor lehet vége a taliknak...