Miért nem hiszek az igaz szerelemben?

Mostanában elég rossz tapasztalataim voltak a férfiakkal (2-vel) kapcsolatban, végül mindig arra ment ki a játék, hogy használva voltam, még ők remekül eljátszották a hős szerelmest, igaz naiv voltam és tapasztalatlan. Olyan pasik környékeznek meg, akik igazi, nagy játékosok és annyira átlátszóak a számomra, mint a kristálytiszta hegyi patak vize.

A minap olvastam, ne legyenek illúzióid, aki udvarol az dugni akar. Tényleg ennyire egyszerűek lennétek férfiak? Nem hiszek már ezekben a tündérmesékben, hogy jön majd egy olyan, aki szeretni fog és blablablaaa...

Lejjebb olvasom a kérdéseket, hogy a pasik miért tűnnek el ismerkedés alatt se szó se beszéd, majd jönnek hozzá a kommentek, hogy csak azért tűnt el, mert az a másik nő könnyebben dugható, hát ennél kiábrándítóbb dolog nincs a világon. Itt nem számít személyiség, intellektus, nem számít semmi csak az, hogy bevarázsolják a macit a málnásba. Ez komoly??? :D