Ha valaki 39 évesen még otthon lakik a szüleivel és lemondja a randikat, azért még mert nekik segít, akkor az anya kis kedvence?

Miért írsz magadról harmadik személyben?

Mert az kizárt, hogy egy nő, aki egy 39 éves pasival ismerkedik olyan hülye legyen, hogy erre a kérdésre magától nem tudj a választ

Oké...

Szóval Te is látod, hogy ez nem fog menni? Akkor miért nem lépsz tovább, ahelyett, hogy 30 évesen még pár hónapot ráölsz egy olyan férfire, aki nem az igazi.

Egy férfi van az egész faluban?

"Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki itt tart még mindig"

Akkor mit akarsz tőle? Közel 40 évesen nem fog megváltozni.

Az meg hogy soha nem lakott külön, az sokat elárul róla.

Ő nem anyuci pici fia, hanem egy életképtelen tenni és változtatni nem akaró ember.

Rengeteg ilyen van ma, elfogadják azt ami van, beletörődnek a sorsukba, és idővel megszokják ezt az életet amit egyúttal "normálisnak" is gondolnak.

Jesszus! Szóba sem álltam volna vele. Azért az önálló életet szerintem nem 35 fölött kellene elkezdeni gyakorolni. Ennyi idősen már gyerkőcöt kellene nevelni.

Lehet persze így is, de az olyan pár mindig a szülők segge alatt lesz. :) Ha nem akartok családot és függetlenül, külön élni, akkor oké. Ellenkező esetben nálam szóba sem jöhetett volna egy ilyen pasi.